A magyar közoktatás jelenlegi formájában nem képes érdemben hozzájárulni az ország fejlődéséhez, sőt, gátolja a tehetségek kibontakozását – véli Garamvölgyi Zsolt oktatási szakértő, a CKP oktatásstratégiai munkacsoportjának korábbi tagja.
A szakember szerint a rendszer alapvető hiányosságai abban gyökereznek, hogy az iskola a diákokat csupán leendő munkaerőként kezeli, nem pedig potenciális feltalálókként, vállalkozókként vagy tudatos állampolgárokként.
A Pénzcentrum.hu-nak adott interjújában Garamvölgyi rámutatott, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban Magyarország nem tudott érdemben felzárkózni a legfejlettebb országok életszínvonalához, és ebben az oktatásnak is jelentős szerepe van.
A szakértő szerint a politikusok, közgazdászok és oktatási szakértők is túlságosan a “munkaerőképzés” fogalmára fókuszálnak, elhanyagolva az innovációban kulcsszerepet játszó kreativitás, vállalkozószellem és problémamegoldó képesség fejlesztését.
Garamvölgyi szerint a mai magyar vállalkozói réteg nagyrészt a rendszerváltáskor alakult ki, de nem hozott létre jelentős innovációt, csupán átvette a megszűnő állami vállalatok feladatait.
Hasonló a helyzet a tudományos innováció terén is, ahol a megfelelő emberi erőforrás hiánya akadályozza a fejlődést. A szakértő hangsúlyozza, hogy a 21. században elengedhetetlen készségek – mint a kreativitás, a kritikus gondolkodás, a kollaborációs és kommunikációs képesség – a közoktatásban fejleszthetők lennének, de a jelenlegi, pusztán munkaerőképzésre alkalmas rendszer átalakításra szorul.
A szakértő élesen kritizálja a jelenlegi, nyolc évfolyamos általános iskolarendszert is, elavultnak tartva azt. Véleménye szerint a korszerű oktatás két alapvető kritériuma a korszerű tartalom és a személyre szabott képzés, amelyek a 8+4-es struktúra keretei között nem valósulhatnak meg.
Garamvölgyi szerint közismert tény, hogy a diákok a közoktatásból kikerülve hamar elfelejtik a tanultak jelentős részét, ami egyrészt a tananyag párhuzamosságaiból, másrészt a felesleges tartalmakból adódik, amelyek a megtanulandó anyag legalább egyharmadát teszik ki.
A szakértő úgy véli, hogy a problémák gyökere a tananyagok szerkezetében rejlik, ahol az általánosan szükséges ismeretek keverednek a speciálisan szükségesekkel, így lehetetlenné válik a diákok számára haszontalan tartalmak kiszűrése.
A terhek csökkentésére tett korábbi kísérletek sem vezettek eredményre, a túlterheltség pedig a tartalmi korszerűsítést is akadályozza. Emellett a négy évfolyamos alsó tagozat szerinte kevés időt biztosít az eredményes felzárkóztatáshoz, ami a későbbiekben komoly problémákat okoz.
Garamvölgyi Zsolt szerint a megoldást az iskolaszerkezet átalakítása jelentheti, a 10+3-as (6+4+3-as) struktúrában látja a legalkalmasabb keretet.
Ennek bevezetésével megvalósítható lenne a személyre szabott képzés, csökkenne a diákok és pedagógusok terhelése, eredményesebbé válna a felzárkóztatás, hely jutna az új, szükséges tartalmaknak, kitolódna a pályaválasztás időpontja, és mérséklődne a tanárhiány is.
A szakértő szerint egy ilyen átalakítás reálisan megvalósítható lenne kevesebb mint tíz év alatt, akár egy-két éves előkészülettel együtt is. Nem feltétlenül szükséges a totális felmenő rendszerhez ragaszkodni, az alsó tagozat alapvetően jól működik, kiegészítve ideiglenes tananyaggal a váltáskor a magasabb évfolyamokon tanulók számára.
A tananyag korszerűsítésének előkészítése sem igényel hosszú éveket, a legtöbb tantárgy esetében csak kisebb módosításokra lenne szükség. A lényeg a tananyag összevonása és átcsoportosítása lenne úgy, hogy a 10 éves képzésben csak a valóban általánosan hasznos ismeretek maradjanak meg, a speciálisabb tartalmak pedig a középiskolába kerülnének.
Garamvölgyi Zsolt kiemeli a közoktatás kulcsszerepét a társadalmi igazságosság megteremtésében és a hátrányos helyzetű diákok felemelkedésében. Jelenleg sokukat a szakképzés felé terelik, mert az iskola nem tudja őket felkészíteni a felsőoktatásra, pedig a valódi eredményt a felsőoktatás tudná biztosítani számukra.
Nemzetközi kutatások is alátámasztják, hogy a felsőoktatásba bekerülők között jelentős az aránytalanság a magas és alacsony társadalmi státuszú családokból származók között, ami a rossz közoktatás következménye.
A sikertelen felzárkóztatás, a személyre szabott képzés hiánya és a tehetséggondozás elmaradása mind hozzájárul ehhez az igazságtalan helyzethez.
Garamvölgyi Zsolt véleménye rávilágít a magyar közoktatás mélyen gyökerező problémáira és sürgeti a rendszer gyökeres átalakítását.
A tét szerinte nem kisebb, mint hogy Magyarország elindul-e egy olyan oktatási modell felé, amely a tehetséget nem hagyja elveszni, függetlenül a születési helytől és a társadalmi háttértől.
