Egy nő szállt ki a luxusautóból, majd odament az utcán tojást áruló idő férfihoz, és megkérdezte, hogy adja az áruját. Ami ezután történt, nem fogod elhinni, mi tátott szájjal maradtunk.
Egy kisebb alkudozás kezdődött az idős férfi, és a látszólag jóval gazdagabb nő között, majd hihetetlen dolog történt.
-Hogy adja a tojásokat?-kérdezte a nő.
-1 lej darabja-mondta az idős férfi.
-6 tojásért adok 5 lejt, úgy jó lesz? Másképp nem kérek egyet sem-alkudozott a nő.
-Annyit ad érte, amennyit akar, mondta az öreg, és örült az üzletnek így is, hiszen ma még nem adott el egyetlen tojást sem.
A nő kifizette a tojásokat, majd boldogan beült az autóba, és elment a barátaival egy vendéglőbe ebédelni.
Rendelt, megebédelt a kellemes társaságban, majd kérte a számlát. 140 lejt kellett fizessen az ebédért, de ő 150-et adott a borravalóval együtt.
Ez a gesztus nagyon is természetes, ha a vendég meg van elégedve a ebéddel, akkor borravalót ad. Azonban nem tisztességes a tojást áruló férfival szemben.
Miért mutatjuk a szegényebbekkel, elesettekkel szemben mindig azt, hogy hatalmasak, gazdagok, és céltudatosak vagyunk? És miért vagyunk nagylelkűek azokkal szemben, akiknek nem feltétlenül lenne szüksége a nagylelkűségünkre?
Egyszer ezt a tanulságos idézetet olvastam valahol:
“Az apám mindig előszeretettel vásárolt a szegényektől. Ha a piacra mentünk, a legszegényebbnek látszó embertől vásárolt, és jóval több pénzt adott neki, mint amennyit az árujáért kért.
Egyszer megkérdetem tőle, hogy miért cselekszik így. Azt felelte: ez a méltóságteljes, és önzetlen szeretet, fiam.”
