Makenzie és Steven Schultz tízéves házassági évfordulójukat ünnepelték, és ez alkalomból ugyanabba az étterembe látogattak el, ahol megismerkedtek.
Az étterem azonban sokat változott az elmúlt tíz évben, és nem pontosan azt kapták, amire számítottak.
“Ebben az étteremben nem volt túl jó a kiszolgálás. Nagy akarat kellett ahhoz, hogy ne álljunk fel, és hagyjuk ott az egészet. 20 percet vártunk egy üveg vízre, 40 percet az előételre, és kerek egy órát a főételre. Körülöttünk mindenki ki volt borulva, és elégedetlenkedett. De nyilvánvalóan nem a pincér hibája volt, hogy ilyen lassan mentek a dolgok”.
A pincér mindent megtett annak érdekében, hogy jobban menjenek a dolgok, de így is úgy szaladgált le s fel, mint egy őrült. 12 asztal jutott neki, és még a bár is. Ilyen forgalom mellett nem lehet elvárni, hogy időben megérkezzen az étel. Persze van, aki ezt nem érti meg, de Schultzék teljes mértéken át tudták érezni a szegény pincér helyzetét.
“Ahogy ott ültünk, és néztem a pincért rájöttem, hogy nagyon nehéz lehet, hogy megfeleljen minden elvárásnak. Mi is ilyenek voltunk, így futottunk egész műszakban, és már nem a munkáért, hanem a borravalóért csináltuk.
Ekkor gondoltunk arra a férjemmel, hogy megjutalmazzuk a pincért”-mondta Makenzie.
A fiatal pár jó kemény borravalót hagyott a pincérnek, tiszteletük, és hálájuk jeléül. “Megelőlegezzük a segítséget. Mi is voltunk hasonló helyzetbe”-írták rá a számlára.
“Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mielőtt bárkiről véleményt formálnánk, nézzük meg a körülményeket, és ne az emberről alkossunk ítéletet”-mondta a fiatal pár.
