Nem biztos, hogy mindenki egyetért ebben, de az életünk egyik legfontosabb szerepe a szülőség. Amikor elhagyjuk a Földet, egyik legfontosabb örökségünk, amit magunk után hagyunk, a gyermekeink lesznek. Általuk van lehetőségünk a jövő egy részét ápolni és formálni.
Hatalmas felelősség ez és mindannyian szeretnénk jól betölteni szerepünket. Vannak olyan tulajdonságok, amelyek segítségünkre lehetnek abban, hogy jobb szülőkké váljunk és ezáltal boldogabb, kiegyensúlyozottabb gyermekeket neveljünk fel.
Figyelj, ne utasíts
Mint szülők, az időnk legnagyobb részét a gyermek tanításával, irányításával, hibáinak korrigálásával töltjük, és ez rendben van így, azonban nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy mi is sokat tanulhatunk tőlük. Pszichológusok szerint hetente legalább 1 órát el kellene töltenünk úgy a csemeténkkel, hogy nem okítjuk, nem javítjuk, nem kritizáljuk, nem tanácsolunk neki semmit, csak figyeljük. Eközben hagyjuk kibontakozni és pozitív visszacsatolásokat adunk neki. Ez a heti 1 óra képes arra, hogy javítsa agyi fejlődésüket.
Az empátia fontossága
Sok szülő hajlamos elsőbbségbe helyezni a gyermeke elégedettségét és boldogságát bármi áron, ami később a gyermekben közönyt és önzést eredményezhet nála. Lényeges, hogy a szülők az empátia és a kedvesség fontosságát egy családon belül kiemeljék és hangsúlyozzák a gyermeknek, hogy az egyéni boldogságon kívül a mások iránti kedvesség és tisztelet is legalább olyan jelentős dolog.
Következetes büntetés
Ne légy bizonytalan és álszent a büntetések tekintetében. A büntetés legyen azonnali és nem túl hosszú időtartamú, hogy a gyermek meg tudja érteni, mely konkrét cselekedete miatt részesül benne. Többféle viselkedésformára eltérő büntetések kell alkalmazni és figyelni kell rá, hogy ne lépjen a szülő túlzásba egyikkel sem. A következetesség pedig kiemelkedő jelentőségű, mivel, ha a szülő meghoz egy szabályt, de maga sem tartja hozzá magát, akkor a gyermektől sem lehet elvárni ugyanezt.
Egy nagyobb egész
Fontos, hogy a gyermek megértse, egy globális közösség része, amelyen belül minden cselekedetének hatása van a környezetére és következményeket von maga után. Meg kell értetni a gyermekkel már kicsi korától, hogy minden egyes ember értékes és bátorítani őt, hogy háláját fejezze ki mindenki erőfeszítéseiért. Finoman irányítani őt, hogy mindig támogassa a hátrányos helyzetűeket, kezdve a gyerekkel, aki megsérül a játszótéren vagy az új diákkal, aki az osztályterembe érkezik és kívülállónak érzi magát, elmagyarázva neki, hogy mennyivel jobbá teheti mások életét azáltal, hogy kedvesen bánik velük.
Nem kell minden egyes jó cselekedetért magasztalni
A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy melyek a jó cselekedetek és ezt be kell ültetnie a mindennapi gyakorlatba. Nem kell, hogy minden helyes tettét hatalmas ovációval ünnepeld, hiszen azoknak természetesnek kell lenniük. Segíts neki, hogy megtanulja, a hála éppen elég hajtóerő ahhoz, hogy legközelebb is jót cselekedjen. Ha kérés nélkül segít neked, köszönd meg és mondd, hogy hálás vagy. Ha kirívóan nagy és váratlan dolgot tesz, azért már járhat dicséret.
