A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Reviczky Gábornál 2022 decemberében diagnosztizáltak prosztatatrákot, ám azóta az állapota súlyosan megromlott. Most többek között a színésztársaitól és másoktól kapott szeretetről, illetve a forgatások gyógyító hatásáról beszélt.
Reviczky Gábor Kossuth- és Jászai-díjas színész az év elején először lapunknak vallott arról, hogy rákot diagnosztizáltak nála, ami miatt akkor egy operáción is átesett. Ám pár hónapra rá kiderült, mindez kevés volt a gyógyuláshoz, ugyanis áttéteket találtak nála, ami miatt hat kemoterápiás kezelést is kapott.
Országosan rengetegen üzennek, mindenki a segítségét ajánlja föl
– mondta Reviczky Gábor a Fókusznak, aki érzi az emberek szeretetét és aggódását, továbbá úgy látja, hogy a munka és a forgatások révén elkerülik a nyomasztó gondolatok:
„Nagyon élvezem a forgatásokat, sőt, nagyon fontos is, hogy vannak. Le kell valamivel kössem magam. Próbára is kell tennem magam, de azért is nagyon jó, mert nem tudok foglalkozni a betegségemmel és kevésbé érzem a mellékhatásokat. Rettenetesen fáradékony vagyok, különösen a hatodik kemoterápia óta.”
„Annyira elfáradok, hogy egy magaslesre sem tudok elmenni vadászni, nemhogy cserkelni az erdőbe. Én szinte mindig kertes lakásban éltem, amit rettenetesen megszoktam, mostani tervem pedig az, hogy még inkább a természetben éljek.”
Amikor az ereje engedi, fellép a Pesti Színházban „A dzsungel könyvében”. Régebben itt játszott először Schmidt Zoltánnal, aki 9 éve alakítja A mi kis falunkban a fiát…
„Én nagyon megszerettem, remélem ő is így van ezzel. Amikor fellépünk, mindig megöleljük egymást, erősebb munkakapcsolatnak mondanám” – mondta Schmidt, aki hozzátette: az energiái és a játékkedve ugyanúgy megvannak Reviczkynek.
Reviczky a kamerák és a forgatások gyógyító hatásáról is beszámolt, hiszen akkor lényegében minden tünete megszűnik: „Verebes Pistával fordult elő még vizsgaidőszakban, hogy az első felvonás során eltörte a kezét, de csak a szünetben vette észre (…) A játék megóv minket attól, hogy érezzünk valamilyen problémát” – mondta. Ezzel kapcsolatban Udvaros Dorottya is megosztott egy történetét: „Ujjtöréseim voltak, elcsúsztam valamiben, majd végigvágtam a saroknál a talpamat, ám ettől függetlenül végigjátszottam az előadást, vércsíkot húzva magam után. Később viszont vinni kellett engem összevarrni.”
Reviczky mindent megtesz a gyógyulása érdekében, nem adja fel a küzdelmet a betegséggel szemben, amit éreznek is a kollégai is, így például Peller Anna…
„Ő a szakmája szerelmese, olyan alázattal, olyan felkészülten érkezik még akkor is, amikor látom, takarásban, hogy nincs jól. De ahogy elindulnak a kamerák, ahogy beindul a felvétel, tökéletesen felszívja magát, és azzal a szakma iránti alázattal és szerelemmel csinálja a jelenetet, amire szerintem csak nagyon kevesen képesek” – mondta a színésznő.
Reviczky nem is gondol a legrosszabb forgatókönyvre, s nem engedi, hogy eluralkodjon rajta a kilátástalanság:
Most örömhír, hogy nem kapok több kemoterápiát.. Nagy öröm lenne, ha így lenne, mert tényleg nagyon furcsa dolog, hogy már 10 éve vagyok rákos, s semmi bajom nem volt, de amikor megkapom a kezelést, tönkremegyek. Ez olyan ellentmondásos dolog. Ha átadja magát az ember a betegségnek, biztos, hogy meghal, akkor győz a betegség.
- írja a Blikk.
