Az alvás létfontosságú alapköve életünknek, a Maslow-piramis legalsó fokának egyik tényezője. Azok az órák, amelyet alvással töltünk, elengedhetetlenek a megfelelő életműködéseinkhez.
Azt mondják, hogy egy ember átlagosan 11 nap ébrenlét után hal meg. Természetesen ez egyénenként változik. Azonban egy orosz tudós kíváncsi volt, hogy lehet-e ezt mesterségesen tovább húzni…
A tartós alvásmegvonás, de még a 6, vagy annál kevesebb óra alvás is súlyos következményekkel jár a fizikai, és mentális egészséget tekintve. Az 1940-es években az orosz kormány öt foglyot választott a kísérlethez.
A kísérlet célja egy kísérleti gáz tesztelése volt. Sikeres kísérlet esetében elérhették volna, hogy a gázzal az embereknek ne legyen szükségük soha többé alvásra!
Az alanyokat zárt környezetben tartották, csupán mikrofonon keresztül beszélgettek velük. El voltak látva könyvekkel, mosdóval, vezetékes vízzel és elég élelemmel. Egyedül ágyat, és ágyneműt nem biztosítottak számukra.
Az első három napban minden jól ment. A foglyoknak azt a hamis ígéretet tették, hogy ha együttműködnek, és nem alszanak 30 napig, akkor szabadon engedik őket. Az összes beszélgetésük rögzítve lett. A kutatók észrevették, hogy a negyedik naptól kezdve az alanyok elkezdenek egymásnak megnyílni, és egyre többet meséltek el a sötét, traumatikus múltjukból.
Az elkövetkezendő napokban paranoia alakult ki náluk, ahelyett, hogy egymással beszélgettek volna, elkezdtek a mikrofonokba suttogni. Úgy érezték, hogy a társaik elárulásával elnyerhetik a kutatók bizalmát.
Ezután volt olyan fogoly, aki három órán keresztül sikoltva szaladt ide-oda a szobában. Három óra leteltével már csak nyöszörgött, amiről a tudósok azt gondolták, hogy elszakadtak a hangszálai. Erre a többi fogoly még csak nem is reagált…
A 14. nap után már nem igazán hallottak semmit a kamrából. A tudósok azzal próbálták rávenni a foglyokat, hogy reagáljanak, hogy megígérték nekik: ha együttműködnek, szabadok lesznek. A válasz csak ennyi volt, nyugodt hangon: “Többé már nem akarunk szabadok lenni!”
A 15. napon a kutatók a kamrában lévő gázt friss levegővel helyettesítették. Kíváncsiak voltak arra, hogy visszafordítható-e a folyamat. A foglyok könyörögtek, hogy töltsék vissza a gázt…
Katonák érkeztek, hogy visszavigyék a foglyokat. Ekkor vették észre, hogy az öt fogoly közül csupán négy lélegzik még. Az étel öt napja érintetlen volt, azonban a halott alany mellkasából és combjából hatalmas húsdarabok hiányoztak.
Az életben maradó foglyokról pedig eltűnt a bőr nagy része.Olyanok voltak, mintha az egész testük egy hatalmas seb lenne… Amikor megpróbálták kiszabadítani a maradék foglyokat, hihetetlenül agresszívak lettek, az egyikük bele is halt az akcióba. Amikor azonban megkérdezték őket, miért viselkednek így, csak annyit mondtak: “Bármi áron ébren kell maradnunk!”
Végül a foglyok nagy részét lelőtték, csak egy maradt közülük. Őt megkérdezték: “Mi vagy te?”. Mire a fogoly: “Ilyen könnyen elfelejtetted? Mi ti vagyunk!”… Mielőtt az utolsó foglyot is szíven lőtték volna, ennyit suttogott: “Olyan közel a szabadság…”
