Egy válás soha nem könnyű dolog, de minden kétséget kizáróan okkal történik. Ha a felek az utolsó lehetőségbe kapaszkodva sem képesek megmenteni egy kapcsolatot, annak véget kell vetni. Nem számít, hogy ki tett érte többet vagy kevesebbet, nem volt elég erős az együttes akarat.
Ilyekor azonban még mindig ott van a kérdés, hogyan viszonyulnak egymáshoz a volt házastársak az elszakadás után? Haraggal, sértettséggel, közönnyel, megértéssel? Annál meglepőbb nincs is, ha valamelyikük háláját fejezi ki.
Márpedig ez történt a következő esetben egy nyílt levélben, amit egy nő az ex férjének szánt.
“Drága Ex férjem,
Közös életünknek mai nap vége szakadt. Milyen gyorsan eltelt a házasságkötéstől a felbontásig az egész. Szabad akarattal, tiszta szívvel búcsúzom, de előtte még hálámat szeretném neked kifejezni azért, amit kaptam tőled ez idő alatt.
Az olyan nehézségekkel való megküzdés, mint egy kulcs, egy telefon vagy a pénz elvesztése számomra már rutin feladat. Ilyenekkel engem már nem lehet meglepni.
Köszönettel tartozom, hogy elsajátíthattam az injekció beadásának képességét. Mivel te a tű látványától is elájultál és orvost hívni nem lehetett, kénytelen voltam én a tettek mezejére lépni, ha a gyerek beteg volt. Ezután persze még téged is ápolnom kellett.
Köszönet azért, hogy megtanulhattam az otthon elvégezhető kisebb-nagyobb szakmunkákat, mint a polc felfúrás, vízvezeték cső kicserélése, stb. Neked ugyanis nem volt soha időd ilyen dolgokkal vacakolni, így ez a feladat is rám hárult. Ma már nincs előttem akadály férfikéz nélkül sem.
Köszönet, hogy megtanulhattam, hogyan kell jól tárgyalni a közös képviselővel, hogyan kell űrlapot tölteni és bírságot fizetni és köszönöm, hogy miattad megtanulhattam autót vezetni, hiszen vidámabb estéiden valakinek mindig haza kellett hoznia a tehetetlen testedet.
Neked köszönhetem, hogy jó edzésben vagyok, mert a sok bevásárlás utáni cipekedés és egyedüli kertművelés nem marad nyomtalanul. Persze neked mindig fájt valamid, ami miatt a kanapén kellett regenerálódnod.
Köszönöm, hogy idő közben több szakmát is kitanulhattam, mivel legalább egy embernek a családban azért dogoznia is kellett a napi betevőért.
Végül pedig hálával tartozom azért, hogy te hagytál el engem, amiért nem voltam képes megérteni téged. Amikor becsaptad az ajtót végre felszabadulhatott belőlem a megkönnyebbülés sóhaja.”
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
