Néhány érdekesség a magas vérnyomásról, amiről sok beteg még csak nem is hallott!

A magas vérnyomás nemcsak Magyarországon, szinte az egész világon népbetegségnek számít. De vajon mit tehetünk ellene?

Sok mindent, de előbb nézzük meg, hogy mi az a vérnyomás. A vérnyomás az, amikor az erekben áramló vér nyomást gyakorol az erek falára. A napi gyakorlatban ezt általában a felkar verőerében mérjük, mivel a szív összehúzódásának megfelelően itt pulzálva áramlik a vér.

A vérnyomás maximumát szisztolés vérnyomásnak nevezzük, ez a szív összehúzódása által keltett maximális vérnyomás. A minimális vérnyomás a diasztolés vérnyomás, amely a szív összehúzódásának szünetében, a verőerek belsejében uralkodó nyomásnak felel meg. A vérnyomás mértékegysége a higanymilliméter (Hgmm), vagyis annak a higanyoszlopnak a milliméterben kifejezett magassága, amelynek egyenlő a nyomása a vérnek az érfalra gyakorolt nyomásával. Hagyományosan először a szisztolés értéket, majd a diasztolés értéket írjuk le, például 120/80 Hgmm, azaz 120 per 80 higanymilliméter.

A magas vérnyomás

A magas vérnyomás vagy más néven hipertónia kialakulását egyaránt befolyásolja az életkor, a nem, az elhízás, az öröklés, az iskolai végzettség, valamint a földrajzi és a szociális helyzet. Gyakorisága oly jelentős, hogy népbetegségnek számít a civilizált országokban. Magyarországon a felnőtt lakosság kb. 10-20%-a hipertóniás. Hazai vizsgálatok szerint a hipertónia a szűrt lakosság 6-25%-ában kimutatható, az idősebbek között pedig még ennél is gyakrabban fordul elő. Egyre gyakrabban észlelhető fiatal életkorban, és gyakori szövődménye az érelmeszesedés eredetű szív- és érrendellenesség. Ezért kiemelten fontos a megelőzés.

Érdemes tudni, hogy az életkorral a vérnyomás értéke is változik. A megszületést követően és a pubertás során jelentősen emelkedik a vérnyomás, majd hosszú ideig állandó marad, és a harmadik-negyedik évtizedtől, egyénenként változó mértékben, de ismét emelkedni kezd. A vérnyomás-emelkedésben is eltérés mutatkozik a nemek között. Fiatalon a férfiaknak, ötven éves koruktól a nőknek magasabb a vérnyomásuk.

A normál vérnyomás értéke

A szervezett normális reakciója, hogy fizikai vagy pszichés terhelésre a vérnyomás növekszik, majd a stressz elmúltával a vérnyomás gyorsan visszatér a normális szintre. Ha a vérnyomás nem normalizálódik, hanem kórosan nagy marad, akkor magas vérnyomásról beszélünk.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértő csoportja határozta meg először a normális vérnyomás felső határát, 140/90 Hgmm értékben. A 140/90 Hgmm feletti nyugalmi vérnyomás minden életkorban kóros, az ezen érték alatti értékeket általában normálisnak fogadjuk el, azonban bizonyos betegségekben már ennél kisebb vérnyomás is kórosan magas lehet, amely kezelést igényel.

Egyes nemzetközi megállapodások alapján akkor beszélünk magas vérnyomásról, ha nyugalmi állapotban, legalább egy-egy hetes időközzel, három különböző időpontban mért vérnyomásértékek átlaga magasabb 130/85 Hgmm-nél. Sőt, az orvosok még ennél is alacsonyabb vérnyomás elérését és megtartását ajánlják a szív- és érszövődmények minél eredményesebb mérséklése érdekében, ha a magas vérnyomás mellett más kockázati tényezők is fennállnak.

 A vérnyomás-mérés főbb szabályai

A megfelelő vérnyomás-mérésnek pontos szabályai vannak, melyek közül az otthoni vérnyomás-mérésekhez a következőket érdemes kiemelni:

• A vérnyomást legalább 5 percig tartó nyugalmi állapotot követően mérjük.
• A vérnyomásmérő mandzsettája a szív magasságában legyen.
• A vérnyomásmérést csak szabványos és hitelesített eszközzel végezzük.
• Lassan (5 Hgmm másodperc sebességgel) engedjük le a vérnyomásmérő mandzsettában a nyomást.

A magas vérnyomás okai

Annak meghatározása, hogy mit nevezzünk magas vérnyomásnak, először az üzleti élet követelményeként jelentkezett. 1905-ben, az amerikai biztosító társaságok figyeltek fel elsőként arra, hogy magas vérnyomás esetén nagyobb a halálozás, ezért kötelezővé tették annak mérését a biztosítások megkötésekor. Később nemcsak az életbiztosítási és orvosi adatbankok adatai, hanem az utóbbi évtizedek több százezer embert vizsgáló kutatásai is egyértelműen azt mutatták, hogy minél magasabb akár a diasztolés, akár a szisztolés vérnyomás, annál jobban csökken az érintett személy várható élettartama. Ezzel szemben alacsony vérnyomású egyéneknél – ha más károsító vagy kockázati tényező nem áll fenn –,  rendkívül alacsony a szív- és érrendszeri károsodások kialakulása.

Ezekre az összefüggésekre alapozva alakult ki az a nemzetközi megállapodás, hogy az a vérnyomás magas, amely hosszú ideig fennáll, és amelynek a kezeléséből származó előnyök meghaladják a kezelés elmaradásából származó veszélyeket és költségeket, miközben a szövődményes szív- vagy érrendszeri betegségek kockázata csökken.

Sokkal gyakoribb azonban az elsődleges magas vérnyomás (primer hipertónia), amely önmagában vagy az anyagcserezavar (metabolikus szindróma) részeként lép fel. A múlt század utolsó évtizedeiben felfedezett metabolikus szindrómára a szövetek inzulinérzékenységének csökkenése (inzulinrezisztencia) következtében kialakuló hasi elhízás, magas vérnyomás, szénhidrát- és zsíranyagcsere-, illetve véralvadási zavar együttes fennállása, vagy ezekből legalább három tényező jellemző.

A só- és vízvisszatartás mellett a magas vérnyomás kialakulásában fontos szerepet játszik az is, hogy a vércukor-emelkedés miatt az érfalban termelődő értágító hormonok hatékonysága lecsökken. A mértéktelen alkoholfogyasztás (több mint napi 2 dl bor vagy 3 dl sör, illetve a tömény alkohol bármilyen mértékű fogyasztása), a dohányzás és a stresszes életmód is emeli a vérnyomást.

A múlt század végén, De Fronzo munkacsoportja hívta fel először a figyelmet arra, hogy kórosan magas inzulinszint hatására fokozódik a vesében a nátrium (vagyis a konyhasó) és a folyadék visszatartása, mivel a kórosan magas inzulinszint a sejtfalban elhelyezkedő ionpumpák működését kóros irányba befolyásolja, amely magas vérnyomás kialakulásához vezet. Ezt követően Ferrannini munkacsoportja mutatta ki, hogy a szövetek inzulin iránti érzékenységének csökkenésével arányosan emelkedik kórosan magas tartományba a vérnyomás szisztolés értéke.

Facchini munkacsoportja pedig arra mutatott rá, hogy a dohányzás nemcsak a nikotin közvetlen érösszehúzó tulajdonsága, hanem a szöveti inzulinrezisztenciát és a szabadgyök-képzést fokozó hatása miatt is jelentős vérnyomás emelkedést okozhat. Más kutatócsoportok megfigyelései nyomán is egyre világosabbá vált, hogy az inzulin kórosan emelkedett vérszintje fontos szerepet játszik a magas vérnyomás kialakulásában.

A szövetek inzulin iránti érzékenységének csökkenésekor, vagyis az inzulinrezisztencia kialakulásakor az inzulin vérszintjének kompenzáló emelkedése csökkenti a vesében egyrészt a konyhasó, másrészt a folyadék kiválasztását, harmadrészt pedig tartósan fokozza a központi idegrendszer úgynevezett szimpatikus központjainak működését. A konyhasóban lévő nátrium azáltal idézi elő a vérnyomás emelkedését, hogy növeli a mellékvesevelő hormonok okozta érösszehúzódást. A folyadék-visszatartás vérnyomásemelő hatása viszont abban rejlik, hogy növeli a keringő vértérfogatot. A szimpatikus idegrendszeri központok tartós túlműködése pedig tovább fokozza a szöveti inzulinrezisztenciát, ami ördögi kör kialakulásához és ezáltal a vérnyomás tartós emelkedéséhez vezet.

Tovább növeli a szöveti inzulinrezisztencia kialakulását a zsigeri elhízás, a pocakosodás. Napjaink felismerése, hogy a zsigeri zsírsejtek olyan anyagokat választanak ki, amelyek – akárcsak az étkezés utáni átmeneti vagy a tartós vércukoremelkedés – fenntarthatják, sőt fokozhatják a klinikai tünetekkel nem járó, enyhe érfali gyulladásokat, amelyek eredeti célja az érfal véráramlás okozta hámsérüléseinek gyors helyreállítása lenne. Ezeknek az enyhe érfalgyulladásoknak a tartós fennmaradása vezet az érelmeszesedés kialakulásához.

A magas vérnyomás kialakulásában fontos tényező a vérnyomás szabályozásában szerepet játszó vesehormonok fokozott működése, illetve a kalcium anyagcserezavara is, mivel ez fokozza az ér simaizomzat összehúzódási készségét és a véralvadást.

A magas vérnyomás következményei

Ha az erek falát a benne áramló vér tartósan a normálisnál nagyobb nyomással terheli, akkor az erek fala idővel károsodik. Ha a hipertóniás betegnél megfelelő kezeléssel normalizálni tudják a vérnyomást, akkor az érkárosodás megelőzhető, illetve a már kialakult elváltozások bizonyos mértékig vissza is fejlődhetnek.

A kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt hipertónia azonban előbb-utóbb a szervezet összes verőerét károsítja. A magas vérnyomás okozta érkárosodások egyik legfontosabb következménye az érelmeszesedés felgyorsulása. Ez az agy ereiben érelzáródáshoz vezethet, illetve a nagy nyomás miatt a merevebb erek könnyebben megrepedhetnek, és ekkor agyvérzés alakul ki. A szívben lévő koszorús erek károsodása szívinfarktushoz, a szem ereinek károsodása látásromláshoz, esetleg vaksághoz, a vese ereinek károsodása vesebetegséghez vezethet.

A magas vérnyomás megelőzése és kezelése

Különösen fontos a magas vérnyomás kialakulásának a megelőzése. A magas vérnyomás fellépését az anyagcserezavar (metabolikus szindróma) kifejlődésének megakadályozásával kerülhetjük el.

A magas vérnyomás elkerüléséhez és kezeléséhez, illetve a szénhidrátanyagcsere normalizálásához az alábbi megoldások javasoltak (a cél a vérnyomás csökkentése 140/90 Hgmm alá, majd stabilan tartása ezen szint alatt):

• a túlsúly csökkentése és az ideális testsúly elérése
• sószegény étrend betartása (napi 4 g-nál kevesebb só bevitele, ez kb. 2-3 teáskanálnyi konyhasónak felel meg),
• telített zsírokban szegény, illetve vitaminokban, kalciumban és magnéziumban gazdag étkezés
• omega-3 zsírsavakat tartalmazó tengeri halak fogyasztása (ilyen például a lazac)
• rendszeres testmozgás (séta, futás, úszás, kerékpározás, stb.)
• a pszichés stressz minimalizálása
• elegendő pihenés és alvás biztosítása
• a túlzott alkoholfogyasztás csökkentése
• a dohányzás abbahagyása

Bár a diéta és a testmozgás a legjobb módszer a vérnyomás csökkentéséhez, egyes ásványi anyagok, vitaminok és táplálékkiegészítők elősegíthetik azt. Ilyenek például a következők:

• kalcium
• E-vitamin
• alfa-linolénsav
• tőkehalmáj-olaj
• Q10-koenzim
• omega-3 zsírsavak

Jelen ismereteink szerint a civilizált országok lakosságnak mintegy 20 százaléka, a 70 életév feletti lakosságnak pedig fele szenved magas vérnyomásban. Ezért fontos a vérnyomás időszakos ellenőrzése az egészségesnek vélt lakosságban is. A vérnyomás időszakos ellenőrzése történhet orvos által, de mi magunk is elvégezhetjük otthon.

A magas vérnyomás okainak többféleségéből következően érthető, hogy a kezelőorvosnak rendszerint többféle, más-más úton ható vérnyomáscsökkentő gyógyszert kell előírnia a kívánt hatás eléréséhez. Ezen az alapon az alkalmazott gyógyszerek lehetnek vizelethajtók, bétablokkolók, központi idegrendszerre ható gyógyszerek, ACE-gátlók vagy angiotensin receptort blokkolók, vagy ezek kombinációi.

Összefoglalás

A közelmúlt, nagyszámú népességet felölelő, lakossági vizsgálatai egyértelműen bizonyítják, hogy a magas vérnyomás kezelésének elhanyagolása nemcsak a koszorúér-betegségek és szívelégtelenség kialakulását, az agyi erek keringési zavarait, valamint a szélütés fellépését vonja maga után, de károsítja a veseműködést, sőt teljesen elpusztíthatja a veseállományt, különösen cukorbetegség együttes fennállása esetén.

Ugyanakkor a fenti életmódbeli szabályok betartásával, illetve a vérnyomás normális értéken tartásával megelőzhetők ezek a következmények. Érdemes tehát figyelmet fordítani arra, hogy elkerüljük a magas vérnyomás kockázati tényezőinek kialakulását, fennállásuk esetén pedig betartsuk a kezelőorvos utasításait és rendszeresen ellenőrizzük a kezelés eredményét.

Forrás

Kövess minket a Google Hírek-ben is!