Szűcs Judith télire begubózott álomotthonába. Mint mondja, arra vár, hogy kisüssön a nap, és körbevegyék a virágok.
„Jelenleg az otthonunkban élvezem a semmit. Téli álmomat alszom. Tavaly angolkerttel és sziklakerttel bővültünk, és a teraszunk is televolt virággal. Most ők is a téli álmukat alusszák, így nekem is visszafogottabb a kedvem.
Így semmi virág jelen pillanatban nincs itthon, ami lehangol. Ha kisüt a nap, és megint minden virágba borul, akkor az én kedvem is egészen más lesz. De a vőlegényem is gondoskodik a jobb kedvről.
Ha kiejtem a számon, hogy mennyire hiányzik a tavasz, a virágok illata, akkor biztos lehetek abban, hogy másnap egy álomszép csokorral fog hazaállítani.
Ő gondoskodik arról, hogy még ebben a szürke, borús időben is boldog legyek. Lesi minden kívánságomat, én pedig az övét.
A kölcsönösségen alapul a mi kapcsolatunk, ami barátság, szeretet, szerelem együttes ötvözete.
Így még a tél sem tudja elvenni a kedvemet semmitől, itthon begubózva vagyunk boldogok”
