A Vígszínház mély fájdalommal tudatta a hírt: április 4-én, 82 éves korában elhunyt Krisztiáni István, a magyar színházi élet egyik meghatározó háttérmunkása, a Vígszínház legendás szcenikusa.
Krisztiáni István több mint hat évtizeden keresztül dolgozott a színházi világban, és életét a színpad mögötti precíz és elhivatott munkának szentelte.
Több mint hat évtized a színházak szolgálatában
Krisztiáni István 1961-ben kezdte pályafutását a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban díszítőként. Később dolgozott a Déryné Színháznál és Kaposváron is, majd a Madách Színházban folytatta pályáját. Végül a Vígszínházban talált igazán otthonra, ahol színpadmesterként, majd szcenikusként vált a színházi élet meghatározó alakjává.
A színpadi látvány mestere
Krisztiáni István neve összefonódott a hazai színháztechnika fejlődésével. Munkásságát a precizitás, a kreativitás és a csapatmunkába vetett hit jellemezte. Szenvedélyesen hitt abban, hogy a színpadi látvány csak akkor lehet tökéletes, ha minden részlet összhangban van.
Nem csupán technikai kivitelező volt, hanem alkotótárs, aki pontosan értette a rendezők és tervezők szándékait, és segített azok megvalósításában.
A Vígszínház Facebook-bejegyzése szerint Krisztiáni István élete nem a rivaldafényben telt, hanem a háttérben végzett, precíz és láthatatlan munkáról szólt, amely valódi értéket teremtett szeretettel, odaadással, szerényen és csendben, de mégis felejthetetlenül.
Elismerések és kitüntetések
Életműve elismeréseként Krisztiáni István számos kitüntetésben részesült. Háromszor is kiváló dolgozónak választották, Szentendre város plakettjével, miniszteri dicséretekkel, a Várkonyi Zoltán-emlékéremmel, valamint a Magyar Köztársaság Ezüst és Arany Érdemkeresztjével is kitüntették. Munkásságának csúcspontját pedig a színházi műszaki élet egyik legrangosabb díja, a Tolnay Pál-életműdíj koronázta meg.
Búcsú a színház világának egyik csendes hősétől
Krisztiáni István munkája nélkül a színházi előadások látványvilága nem lenne ugyanaz. A Vígszínház közössége gyászolja a szeretett kollégát, aki odaadásával és szakmai elkötelezettségével a magyar színházi kultúra kiemelkedő alakjává vált.
A színház világában és a kollégák körében örökre emlékezetes marad a szcenikus, aki a háttérből tette tökéletessé az előadásokat, és aki szívvel-lélekkel szolgálta a művészetet.
Nyugodjon békében!
