Betegség alkalmával testünk jelzést küld nekünk, hogy valami nincs rendben velünk. Felbomlik a bennünk lévő egység. Az egészségünk megromlik. Ezért nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a lelkünk fegyvert ragad és megbetegíti testünket.
A betegség sosem jön jókor. Mai rohanó világunkban sokan betegen kénytelek munkába járni, mert nem engedhetik meg maguknak a kiesést. Ahogy betegek leszünk azonnal érezzük a különbséget amikor egészek, egészségesek vagyunk.
Egy betegség alkalmával a tudatalattink mindig pontosan tudja, mikor kell jeleznie, hogy baj van, hogy már sok a ránk nehezedő megterhelés, de sokszor vagy nem tudatosodik bennünk, vagy nem akarjuk meghallani az üzenetet. Nincs hát más választása, mint egy adott tünetet produkálnia. Ez lelkünk leghatásosabb fegyvere, amivel elérheti, hogy végre önmagunkra figyeljünk! Kényszerítve bennünket a megállásra, lassításra.
Amikor testi szinten kezdjük el érezni, hogy fáj itt, szúr ott, nyilall, sajog, zsibbad, azt már észre kell vennünk! Meggátolja a napi ritmusunk folyékonyságát, rákényszerítve minket arra, hogy szenteljünk már egy kis figyelmet magunknak. Figyeljünk végre oda önmagunkra!
Akinek már volt komoly betegsége, az tudja, hogy olyankor a test igényli a nyugalmat, a pihenést. És mi történik ilyenkor a lelkünkkel? Természetesen megkapja azt a lehetőséget, hogy számot vessen azzal, ami eddig történt vele. Azokkal a dolgokkal, amik eljuttatták oda, hogy „kényszer” megállást kapjon. Az ember a „lábadozás” alatt lehetőséget kap a gondolkodásra, arra, hogy mélyebben magába nézhessen. Mivel minden megjelenő tünet csak a probléma „felszíne”, így kezelése is csak ideiglenes marad mindaddig, amíg nem tárjuk fel a betegség kialakulásában szerepet játszó, lelki okokat, és azok megoldásával nem jutunk el a teljes gyógyulásig.
Amikor egészségesek vagyunk, testi, lelki és szellemi egységként, „egészként”, harmonikusan működünk. Betegség akkor keletkezik, ha ez az egyensúly valamiért felborul. A tünetek felbukkanását általában megelőzi valamilyen lelki probléma, még akkor is, ha az bennünk nem is tudatosodik.
Amikor észleljük azokat a jelzéseket, amiket testünk közvetít felénk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Mert ha idejében észrevesszük, akkor lehetőséget adunk arra, hogy mielőbb szembenézhessünk a problémánkkal.
Minél tovább halogatjuk, annál nagyobb és több figyelmeztető jelet fogunk kapni. Ha megfigyeljük, hogy mit okoz nekünk a betegség, el tudunk indulni azon az úton, hogy mit is akar üzenni számunkra a tünet, mit kell megoldanunk ahhoz, hogy a betegség, maga a tünet értelmét veszítse.
Minek azonban megvárni egy nagyobb betegséget, ha meg is tudjuk előzni azt? Amikor szembekerülünk a problémánkkal, sokszor nem akarjuk elfogadni azt, hátat fordítunk neki, legyintünk rá, hogy „á ugyan ez egy kis semmiség csupán”. De ne kezeljük ezt olyan félvállról! Nem éreznénk jobban magunkat, amikor panaszmentesek tudnánk lenni akár minden pillanatban?
Mi az, ami a legjobban megbetegítheti a lelket?
A pszichoszomatikus betegségek (pszicho – lélek, szóma – test) leggyakrabban stressz-helyzetekből, tartós lelki megterhelésből fakadnak. Amikor munkahelyünkön hosszan tartó feszült, hangulatban kell dolgoznunk.
A rosszindulatú főnökünket, nap -mint nap el kell viselnünk, az áskálódó munkatársak légkörében tartózkodunk szinte naphosszat, és ha netán ez még megtetéződik az otthoni problémáinkkal is, az egy idő után biztosan kivágja nálunk a biztosítékot. Veszekedések a férjünkkel, feleségünkkel, esetleg anyósunkkal, a folyamatos szorongás a számlák miatt, az aggódás a gyermekeink továbbtanulása miatt, és még megannyi apróbb esetleg nagyobb problémának megélt dolog, igen könnyen kizökkent bennünket a lelki nyugalmunkból.
A félelem, a belső nyugtalanság, az idegeskedés, az izgatottság, a szomorúság, a levertség, a tespedtség, a koncentrálási nehézség, a negatív érzelmek – mint a harag, düh, gyűlölet, irigység, bűntudat, szorongás, önbecsülés hiánya – mind-mind kibillentenek az egyensúlyunkból, illetve gátolják a szervezet energiaáramlását. Elakadásokat, blokkok hoznak létre bennünk, amelyek működési zavarokat okoznak az egyes szerveknél, majd a fizikai tünetek is megjelennek. Először akut gyulladásos tünetek jelentkeznek, amelyek aztán megfelelő kezelés, odafigyelés hiányában krónikussá változhatnak.
Érdemes elgondolkoznunk tehát, hogy megéri-e figyelmen kívül hagynunk lelkünk igen fontos üzenetét, kockáztatva ezzel az életünkben a legnagyobb ajándékunk megbomlását, az egészségünk elvesztését!
