Természetes dolog, hogy egy szülő számára rendkívül fontos a gyerekek jóléte, és ott segít nekik, ahol csak tud! Azonban ezt is lehet jól és rosszul is csinálni… Az alábbi történetben, amelyet az interneten találtunk, egy mára már idős, özvegy, és igencsak szomorú hölgy ír arról, hogy hol hibázta el. A történetet röviden összefoglaljuk nektek:
“Sosem volt igazán sok időnk a férjemmel a gyerekünkre, mivel mind a ketten rengeteget dolgoztunk. De igen jól kerestünk, és megpróbáltuk neki más formában kiegyenlíteni az “adósságunkat”! Bevallom, volt egy kis lelkifurdalásunk, így aztán 18. születésnapjára vettünk neki egy autót, amelyet ő választhatott ki.
Mivel nem volt semmilyen megkötés, és egy igen drága modellt választott, amit aztán meg is vettünk neki. Alig ment vele, pár héten belül egy igen súlyos balesetet szenvedett, amely, ha rosszul végződik, fatálisan is véget érhetett volna. Azonban szerencséje volt, így sértetlenül szállt ki a roncsból. Mivel az autó rommá tört, a fiam kért egy másikat, amit pedig gondolkodás nélkül meg is vettünk neki…
Utólag már jól látom, hogy sajnos arra neveltük, még ha akaratlanul is, hogy semmit sem értékeljen igazán: nem tudott egy hosszabb kapcsolatot sem kialakítani, bár rengeteg rövidebb lélegzetű kapcsolata volt. Sajnos nem élhette meg az igazi szerelmet, nem tudta, hogy az szereti igazán, aki a hibáival együtt is elfogadja.
Amikor úgy döntött, hogy elköltözik a szülői házból, terveztettünk neki egy többszáz m²-es házat kerttel, amibe úszómedence, garázs, és még biliárdszoba is volt. Nem merem megmondani, hogy mennyibe került!
Mindez azonban nem tette boldoggá fiamat… Most én már özvegységre jutottam, a fiamnak is, nekem is mindenünk megvan, de egyikünk sem boldog. A fiam egyedül él 40 felett, azt hiszem ez az én hibám, mert mindent túl könnyen adtam meg neki.”
Neked mi a véleményed?
A borítókép illusztráció, ingyenesen felhasználható stockfotó
