Minden szülő arról álmodik majd, hogy a gyerekei ha felnőnek boldogok, sikeresek legyenek, akiknek meg van mindenünk és semmiben nem szenvednek majd hiányt.
Jó azonban megadni mindent, amiért nem dolgozott meg a gyerek?
“Amikor betöltötte a fiam a 18. életévét úgy döntöttem meglepem őt egy autóval, hiszen a munkához vagy a tovább tanuláshoz szüksége lesz rá.
Szerencsére a férjem és az én keresetem mellett nem kellett gondolkodnom azon milyen drága autót vásárolok, így a fiamra bíztam a választást, aki természetesen nem nézte az árat.
A legdrágább autót szemelte ki magának, amit természetesen meg is kapott. Körülbelül a 6. útján egy súlyos baleset érte, amiben csaknem életét vesztette, de szerencsére jól végződött a karambol és sem neki, sem a mellette utazó barátjának nem lett semmi baja.
Az autó totálkár lett, aminek eredményeként a fiam kért egy másikat, amit meg is kapott..
Fiatalsága alatt folyamatosan falta a nőket, soha nem volt egy hosszabb kapcsolata sem, akivel pedig bármilyen nemű kapcsolatot is kezdett jól megválogatott, tehetős nők voltak.
Természetesen a fiam soha nem tudta meg mi a szerelem, vagy mit jelent egy igazi kapcsolatban élni, mit jelent tisztelni a másikat és elfogadni őt a hibáival együtt.
Már mindene meg volt a fiamnak, egyedül a saját otthon hiányzott. Így egy nap elvittem őt egy építkezési vállalkozóhoz, akinél megterveztettük a közel 300 négyzetméteres kertes otthonát egy hatalmas kerttel, úszómedencékkel, jakuzzival, 4 bejárós garázzsal, stb. Az árát említeni sem merem.
Most, hogy özvegy lettem szomorúan tekintek a fiam életére. Bár fizikálisan meg van mindene mégsem boldog! Nem tudja értékelni a dolgok valódi értékét, soha életében nem dolgozott, nincs senkije, nincsenek barátai, pedig már 40 éves múlt.
Már tudom hatalmasat hibáztam, amikor mindent a “szájába rágtam”!
