A nő egy nap arra ébredt, hogy nem találja a férjét. Már a legrosszabbra gondolt, hiszen a férfi hónapok óta elég furán viselkedett. Teltek-múltak a napok, a nő kétségek között vergődött, azonban a férjéről semmi hírt nem kapott.
Egy nap takarítás közben egy mindent megváltoztató levélre bukkant.
“Kedves, Júlia!
Reggel, amikor felébredsz, már nem leszek melletted az ágyban. Ezek az “utazások”, mindannyiunk életében eljönnek egyszer, és egyre több időt töltünk máshol. És soha nem lehet tudni, hogy mikor jövünk onnan vissza.
Holnap már nem fogom tudni elmondani, hogy mi történt velem. Holnap már nem fogom elmondani neked, hogy mennyire csodállak, és köszönöm, hogy mellettem voltál, kitartottál mellettem. Azt sem fogom tudni elmondani, hogy mennyire köszönöm, hogy mindig megpróbáltál boldoggá tenni, bármilyen nehéz helyzetben voltunk is néha.
Holnap már nem fogok melletted lenni, hogy lássam, mit csinálsz, amikor felcímkézed az ajtókat, hogy ne tévesszem össze a konyhát a fürdővel.
Eszembe jutnak azok a csodálatos pillanatok, amikor azon is nevetni tudtunk, hogy zokni nélkül húztam fel a cipőt.
Hányszor próbáltad megmenteni a beszélgetés fonalát, amikor én már a mondatok szerkezetébe is belebonyolódtam, és nem találtam a szavakat.
Eszembe jut az is, amikor csendben odaosontál mellém, hogy észrevétlenül a fülembe súgd az egyik unokánk nevét.
Ha türelmetlen voltam, magam miatt is, te mindig megvártad türelmesen, hogy lecsillapodjak. Dühös voltam, és kétségbeesett ezekért a dogokért. És azért is, hogy mi lesz, ha holnap már nem fogok emlékezni a te nevedre, és majd az enyémre sem.
Ha holnap, már nem tudnám elmondani, tudd, hogy mennyire szeretek, és köszönök mindent.
Örökre a tiéd leszek
T.A.M.R.A”.
A betegség egy szomorú tény, de egyben ez egy csodaszép szerelmes levél is. Ha neked is tetszett oszd meg barátaiddal.
