Furcsa kérdést tett fel egy férfi egy idős papnak a teológiai szemináriumon. A válasz sem volt akármilyen!
A férfi azt szerette volna tudni, melyek isten létének bizonyítékai az életünkben. Hiszen senki nem ismer olyan embert, aki a vízen tud járni, sem olyat, aki borrá változtatja a vizet. Az öreg pap mosolyogva gondolkodott egy kicsit, majd úgy döntött, egy történettel válaszol. Egy történettel, mely minden felvetett kérdésre válaszol:
Két barát gyalogol a mocsárban. Egyikük hirtelen mellkasig merül az ingoványban. A másik gyorsan elrohan, hogy segítségül hívja a tűzoltókat. Kisvártatva visszaérnek, és azonnal nyújtják a létrát a bajbajutottnak, hogy kiszabadítsák. Ám az elutasítja a segítséget, mondván, „60 éves keresztény ember vagyok, mindig rendesen jártam a templomba. Az Úr meg fog menteni.”
A tűzoltó erre csak megcsóválja a fejét, visszaül az autójába, és elhajt.
Néhány óra elteltével a tűzoltóparancsnok úgy dönt, megint menjenek ki a lápba. „Az az ember haldoklik, egyszerűen segítenünk kell neki!” Amikor odaérnek, azt látják, hogy a férfinak már csak a feje látszik ki a mocsárból. Megint odanyújtják neki a létrát. Erre a férfi indulatosan odakiabál nekik: „Hatvanéves hívő keresztény ember vagyok, mindig rendesen befizettem az egyházi adót. Az Úr megment engem.”
A tűzoltók nem hisznek a fülüknek, de nincs mit tenniük, visszafordulnak. Másnap reggel azonban a tűzoltóparancsnok megint kivezényli az embereit a mocsárba. Kiérve aztán döbbenten látják, hogy a lápban elsüllyedt embernek már csak pár szál haja látszik ki a mocsárból. Földbegyökerezett lábbal állnak. Tudják, nem tehetnek semmit, az az ember halott.
Az elsüllyedt férfi meglehetősen mérgesen érkezik meg a mennyországba: „Azonnal szeretnék beszélni az Úrral!” – mondja Szent Péternek, aki azonnal Isten színe elé kíséri. A meghaltból ömlik a szó: „Ó, Uram, hatvanéves, hithű keresztény ember vagyok, mindig rendesen jártam a templomba, befizettem az egyházi adót, soha nem vétkeztem, és ezt tetted velem. Mondd, miért nem karoltad fel hűséges szolgádat?”
Isten mosolyogva megrázza a fejét, és azt mondja erre: „Fiam, mondd, mi többet tehettem volna annál, mint hogy elküldtem hozzád a tűzoltókat, hogy megmentsenek? Ráadásul háromszor!”
