Kezdőlap ÉRDEKESSÉGEK ELKÉPESZTŐ Meghalt az anyósa, aki tönkretette a családját. Megrázó, és csodálatos ahogyan elbúcsúzott...

Meghalt az anyósa, aki tönkretette a családját. Megrázó, és csodálatos ahogyan elbúcsúzott tőle ez az anyuka!

Hirdetés

Bírálni, a rosszat meglátni könnyű. Ez a levél az egyik legszebb emlék egy emberről, amit valaha olvastunk!

Tudjuk, hogy a ráérő, engedékeny nagymamával nehéz versenyezni, és ha nem figyel arra, amit kérünk tőle, sok mindent el tud rontani, de nagyon. Egy háromgyermekes családanya a saját bőrén érezte ezt. Aztán az anyósa hirtelen meghalt, ami mindent megváltoztatott. Az anyukában is. Nyilvánosan gyónta meg érzéseit. Érdemes odafigyalni rá!

Hirdetés

“Mindent megadtál nekik, amit kértek. Második adagot a desszertből, édességet vacsora előtt, még néhány percet a fürdőben, pénzt fagyira, amikor én nem szerettem volna. Amire rámutattak, az övék volt, hogyan fognak így bármit is értékelni – gondoltam mindig.

Nehezteltem azért, mert a születésnapokon megvetted nekik a legdrágább ajándékokat. Hogyan tudtam volna így versenyezni vele, és megtanítani, hogy a legszebb ajándékok nem a tárgyak?

Hogyan tudtam volna azt felülmúlni, amikor te készítettél nekik vacsorát? Három gyereknek háromfélét! Hogyan lett volna időm minden áldott nap apró ajándékokat beszerezni, ahogy te szoktad?

A nagymamák feladata az, hogy elkényeztessék az unokáikat? Nevetséges!

Meg kellett mondanom nekik, hogy meghaltál. Hogy nem leszel ott a szalagavatón, a ballagáson, az esüvőjükön. Nem voltak felkészülve rá, de meg kellett tennem.



És nekem csak most kell rájönnöm, hogy mindig csak arra gondoltam, mennyire elrontod, s nem pedig arra, hogy mennyire szereted őket. Pedig csodálatos átéléssel főztél nekik, mindig meghallgattad a legkisebb problémájukat is, megdicsérted az iskolai hangversenyen előadott hamiskás produkciójukat, csillogó szemmel ültél minden meccsükön, s fáradhatatlanul mentél velük mindenhová, ahová mi nem tudtunk.

Mindig csak arra gondoltam, mi abban a rossz, amit csinálsz, nem láttam meg a nagylelkűségedet.

Most tanulom tőled a bölcsességet és a szeretet. És hiányzol. Nekem is, nekik is! Amikor büszke vagyok rájuk, mert valamit jól csináltak, te jutsz az eszembe. A rajongásod, az odaadásod.

Mindent csak azért tettél, mert szeretted őket. Menedék voltál nekik, aki mindig ott volt, amikor szükségük volt valakire.

Jó lenne, ha mindez még mindig így lenne.

Köszönök mindent!”

Hirdetés

Kövess minket a Google Hírek-ben is!