Az idő múlásával sokan tapasztalják, hogy az évek, az események, a pillanatok kezdnek összefolyni az emlékezetben.
De néha, ha visszanézünk az elmúlt évtizedekre, megérthetjük, hogy minden pillanat, minden munka, minden döntés egy része egy nagyobb történetnek, egy sikernek vagy éppen egy tanulságnak.
Az elmúlt évtizedek számos legendás személyiséget hoztak elő a magyar színházi és televíziós világból, akik közül többen megosztották gondolataikat, élményeiket és emlékeiket. Egyikük, a Vidám Színpad korábbi igazgatója, aki tizennégy évig töltötte be ezt a pozíciót, most megosztotta tapasztalatait.
A kilencvenes évek hoztak számára új lehetőségeket és kihívásokat. Már korábban sem volt idegen a munka, de a Vidám Színpad igazgatójaként új vizekre evezett.
Ezek az évek mozgalmasak és szépek voltak, nagy dolgokat vittek véghez, és a közönség imádta a produkciókat. Rengeteg tapasztalatot és barátot szerzett, akikkel napjainkban is tartják a kapcsolatot.
Azonban az utolsó öt év igazgatóként már soknak bizonyult. Az ember elfárad, és amikor már nem élvezi azt, amit csinál, akkor ideje lehet újraértékelni az életet és a lehetőségeket.
Az új kereskedelmi televíziók megjelenése új színt hozott az életébe is. A szakmai elismerés mellett megjelent a bulvár is, amely nem csak a munkájára, hanem a magánéletére is kíváncsi lett. Ez új kihívást jelentett számára, hogy megtanuljon kezelni bizonyos helyzeteket és kérdéseket.
Azonban mindig szívesen válaszol minden interjúra vagy műsorfelkérésre. Számára megtiszteltetés, ha valaki kíváncsi rá, és örül annak, hogy eljuthat olyan emberekhez is, akik nem feltétlenül a nagy színházrajongók közé tartoznak. Büszke arra, hogy gondolatai és emlékei így is megmaradnak az utókornak.
Az ilyen személyes történetek mindig inspirálóak és értékesek, mert megmutatják, hogy mindenki életében vannak kihívások és sikerek, amelyekből tanulhatunk és amelyek által mélyebb megértést nyerhetünk önmagunkról és másokról.
