Könnyekig hatódtam a történetén.
Ma reggel a presszóban, egy idős bácsi hozzám fordult és ezt kérdezte: Tudod mi az a „barátság”?
Válaszolni akartam, de félbeszakított:
„Látod azt az úriembert annál az asztalnál? Ő a legjobb barátom, ’39-ben születtünk mindketten, együtt nőttünk fel. Minden nap ide jártunk ebbe a kávéházba.
Ittunk egy feketét, és elolvastuk az újságot… valójában ő olvasta fel nekem az újságot, mert én nem tudok olvasni. Mindig együtt voltunk. Aztán ’78-ban összevesztünk… még verekedtünk is.
Azóta nem beszélünk, még csak nem is köszönünk egymásnak. De minden nap idejövünk a szokott időpontban. Látjuk egymást, de nem köszönünk, és külön asztalhoz ülünk.
Mindketten megisszuk a feketét. Ő minden nap fogja az újságot és hangosan felolvassa. Az emberek azt hiszik bolond, de értem teszi… 1978 óta.
