Hermányi Mariann, a TV2 sorozatának, a Hunyadi főszereplője, a közelmúltban adott interjút a műsor előtt, ahol részletesen beszélt karakteréről, a királylány alakításáról és a színészi munkájának kihívásairól.
A beszélgetés során szóba került a sorozatban megjelenő testiség, és hogy milyen hatással van a közönségre a képernyőn látható meztelen jelenetek ábrázolása.
A színésznő elmondta, hogy karaktere Luxemburgi Zsigmond király lánya, egy olyan fiatal nő, aki egy nagyon biztonságos környezetben nőtt fel, ám fokozatosan szembesül a valósággal, és felnövéstörténetet láthatunk tőle a sorozat során.
„Ez a karakter egy királylány, aki kezdetben egy humoros, elkényeztetett kislány, aki szabadon karmolászik, ám lassan a cselekedeteinek következményeivel is szembesülnie kell” – magyarázta Mariann.
A karakter fejlődése és a történet drámai szálai mellett kiemelte, hogy a sorozat nemcsak egy szórakoztató történetet mesél el, hanem egy olyan felnövéstörténetet is, amelyben a női karakter szembesül a hatalom, a politika és a személyes döntései következményeivel.
A történet központjában álló királyi intrikák és politikai játszmák az élet egyik legnehezebb, ugyanakkor legfontosabb aspektusát vizsgálják: az emberi döntéshozatalt és az annak következményeként megélt érzelmi kihívásokat.
A beszélgetés során Hermányi Mariann a kamerák előtti meztelenkedésről is beszélt, amely sokak számára kényes témát jelenthet, különösen a jelenlegi társadalmi normák fényében.
„Színészként mi valahol az életet próbáljuk felfesteni a nézők számára. Olyan történeteket, helyzeteket és jelenségeket próbálunk megmutatni, amelyeket a nézők, jó esetben, nem kell, hogy átéljenek, és amelyekből talán tanulhatnak is. A testiség is része ennek” – mondta a színésznő.
Az őszinte és érzékeny megszólalásban hangsúlyozta, hogy a testiség ábrázolása nemcsak a színészet része, hanem olyan élethelyzeteket is közvetít, amelyekkel az emberek gyakran nem szembesülnek a mindennapi életben, és amelyek tabutémák maradnak a társadalomban.
Mariann szerint az, hogy az emberek nem beszélnek nyíltan a testiség kérdéseiről, nem jelenti azt, hogy a színészi munkának ne kellene bemutatnia ezt az aspektust az életnek.
„A társadalomban gyakran tabu a testiség, és sokan nem szeretnek beszélni a saját testükről, de a színészet lehetőséget ad arra, hogy ezt a fajta érzékeny, mégis drámai oldalt is megmutassuk” – tette hozzá Hermányi Mariann.
Az interjú során elmondta, hogy fontos számára, hogy a történet esztétikusan, érzékenyen és tisztelettel ábrázolja a testiséget, és hogy ez a szegmense hozzáadjon a történethez, segítve a mélyebb érzelmi hatás elérését a nézők számára.
A testiség bemutatása a filmekben és sorozatokban mindig is ellentmondásos kérdés volt, különösen akkor, ha a történet drámai, de mégis érzékeny módon kívánja ezt ábrázolni. Hermányi Mariann szavai tükrözik, hogy a művészetek szerepe nemcsak szórakoztatás, hanem fontos társadalmi és kulturális üzenet közvetítése is.
A színésznő elmondása szerint a testiség ábrázolása nemcsak a karakterek személyiségét és fejlődését mutatja be, hanem lehetőséget ad arra, hogy a társadalom tabutémákat nyisson meg, és segítse a nyílt párbeszédet a fontos kérdésekről.
A színészet ezen aspektusának bemutatása lehetőséget ad arra, hogy a közönség más szemszögből láthassa a valóságot, és jobban megértse azokat az érzelmi és pszichológiai folyamatokat, amelyek az életünk részei.
A közvélemény és a médiák társadalmi érzékenysége elengedhetetlen ahhoz, hogy olyan témákat érintsünk, amelyek fontosak a társadalom számára. Az interjúban Hermányi Mariann arról is beszélt, hogy a művészetek és a média hatása nemcsak a szórakoztatásra, hanem a társadalmi diskurzusra is kihat.
A testiség témájának nyílt és érzékeny ábrázolása hozzájárulhat a társadalom érzékenyebb és megértőbb reakcióihoz, miközben egyre inkább hozzájárul a tabuk lebontásához.
Az őszinte és hiteles beszélgetés rámutat arra, hogy a művészek és a média felelőssége, hogy olyan történeteket meséljenek el, amelyek túlmutatnak a felszínen, és mélyebb emberi tapasztalatokat osztanak meg a közönséggel.
A testiség nem csupán fizikai, hanem érzelmi és szellemi hatásokat is közvetít, amelyek révén a művészet valódi hatást gyakorolhat a társadalomra.
