Az eszkimók több száz éven keresztül ugyanazokat a szokásokat alkalmazták, mondhatni azt is, hogy apáról fiúra száll náluk a nemi élet hagyománya. Ítélkezni felettük egyáltalán nem tanácsos, maximum annyit tehetünk, hogy elfogadjuk, hogy náluk ez a szokást.
Ha közelebbről megismerkedünk a ezen szokásaikkal, igen furcsának, sőt egyesek szerint akár felháborítónak is találhatjuk azokat, hiszen merőben eltérő attól, amit eddig láttunk, tapasztaltunk.
A lányokat már egészen kiskorúktól teljes alárendeltségre tanítják, vagyis életüket a férjüknek, és annak családjának (főleg férfi tagjainak) szentelik.
Az eszkimóknál teljesen megszokott dolog, hogy a férj átadja a feleségét egy másik férfinak is egy kis élvezet céljából. Ebből pedig nem születik harag, nem minősítik megcsalásnak, ez így van rendjén.
“Minden, ami jó, megosztom veled”-elvén élnek. Régen már tíz éves korukban kiházasították a fiatal lányt. Születése utáni időben már úgy nevelték, hogy tudták, ki lesz a férje, és miután betöltötte a tíz évet hozzá is adták, összeköltöztek.
A fiatal feleséget nem csak a férje, de az apósa is “kipróbálta”, ezt teljesen természetes szokás volt. A házastársi kötelességei közé tartozott, hogy az apósnak is átadja magát, és nem is mondhatott nemet a dologra.
Mivel nagyon nagy területen, és óriás távolságra laktak egymástól a családok, az is előfordult, hogy akár egy évre is elcserélték feleségeiket.
A szibériai, és a grönlandi eszkimók gyakran felajánlották egy alkalomra, egy kis ajándékért cserébe a feleségeiket az oda látogató turistáknak. Ha a vendég is a feleségével érkezett, akkor elvárták a cserét, majd a végén egy óriási vacsorával ünnepelték az akciót.
Az eszkimóknál szokás volt az orgiázás is, ahol a sámán is bekapcsolódott a szertartásba, és közben a segítő szellemekkel is kapcsolatba léptek.
Az sem volt ritka számukra, hogy négyesben éltek, vagyis két házaspár, külön háztartás vezetve, de együtt éltek. Itt az gyakran zajlott párcserés együttlét.
