Hirdetés
A jó öreg sparhelt vagy más néven spór. Az élményt nem lehet leírni, azt át kell élni. Aki még emlékszik rá, esetleg használta is, az soha nem felejti el.
Nekem is volt szerencsém hozzá. Nem számított, hogy a kis fás rekesz ajtaja már alig záródott és állandóan faforgács gyűlt össze a lábánál, mindig nagy örömmel kuporodtam le mellé a kis hokedlire, miközben nagymamám készítette rajta a teának való vizet meg a krumplilángost és közben mesélt.
Hirdetés
Télen mindig volt benne fa és folyamatosan égett a tűz. Az adta a meleget, ha gondoltunk egyet, azon lehetett vizet, ételt melegíteni, kávét, kakaót főzni. Csak rá kellett dobni a vaslapra, ami mindig forró volt. Azzal nagyon kellett vigyázni.
Egy igazi kincs volt és mai napig megvan nagymamám házában.
Nektek még van ilyen a családban? Esetleg használjátok is?
Hirdetés
