Otis Davis neve örökre összefonódik a sporttörténelem egyik legnagyobb sikerével.
Az 1960-as római olimpián Davis hihetetlen eredményeket ért el 400 méteren és a 4×400 méteres váltóban, két aranyérmet is szerezve. Ami még lenyűgözőbb, hogy mindössze 26 évesen kezdett versenyezni, és az olimpia előtt csupán kilencszer futotta le a 400 méteres távot.
Davis a sport világába eredetileg kosárlabdázóként lépett be. Az amerikai légierő csapatában és az Oregon Egyetemen kosárlabdázott, ám az atlétika iránti érdeklődése itt ébredt fel. Először a magas- és távolugrással próbálkozott, majd áttért a sprintszámokra, ami élete egyik legjobb döntésének bizonyult.
Mindössze két év alatt vált világklasszis sprinterré. Az 1960-as római játékokon szenzációs teljesítményt nyújtott: a 400 méteres döntőben a német Carl Kaufmann-nal együtt célfotóra volt szükség, hogy eldöntsék a győztest, végül Davis 44.9 másodperces idővel diadalmaskodott.
Ezzel nemcsak aranyérmet szerzett, de világcsúcsot is futott. Két nappal később a 4×400-as váltóban újra Kaufmann-nal mérkőzött meg, és ismét győzedelmeskedett. Az amerikai váltó világrekordot állított fel, 3:02.2 perces idővel nyertek.
Davis karrierje gyorsan ért véget: már az olimpia utáni évben visszavonult a versenysporttól. Ezt követően tanárként, edzőként és mentorként dolgozott, segítve a fiatal sportolókat.
Az 1996-os atlantai olimpián a fáklyaváltó tagjaként is tiszteletét tette, ezzel újabb fejezetet írt a sporttörténelemben.
Otis Davis története bizonyítja, hogy soha nem késő felfedezni az igazi tehetséget, és hogy rövid idő alatt is elérhető a világhír, ha az ember eltökélt és keményen dolgozik.
