Varga József halála mély megrendülést okozott az országban. Az a tény, hogy egy olyan ember, akinek jelenléte nyugalmat és kiegyensúlyozottságot sugárzott, ilyen hirtelen és drámai módon távozott az élők sorából, még inkább felerősítette az esemény hatását.
A Magyar Televízió munkatársai és a nézők egyaránt gyászolták őt. Kollégái emlékeztek vissza arra, hogy milyen gondosan és alázattal végezte a munkáját, mennyire szerette a szakmáját, és milyen lelkiismeretesen készült fel minden adásra.
Nemcsak bemondóként, hanem emberként is tisztelték őt; mindig készen állt segíteni másoknak, és sosem vesztette el türelmét, még a legnehezebb helyzetekben sem.
Varga József az ország első férfibemondójaként írta be magát a televíziózás történetébe. Stílusa egyedi volt: szinte tanítani lehetett volna azt a tiszta artikulációt, amely szavai minden egyes hangját érthetővé és kellemesen hallgathatóvá tette.
Munkája során törekedett arra, hogy a közönséghez mindig a lehető legjobban közvetítse az információkat, miközben megőrizte a magyar nyelv szépségét és igényességét.
Munkásságát számos fiatal bemondó és televíziós példaképként tartotta számon, és halála után is sokan hivatkoztak rá, amikor a szakma kiválóságairól esett szó.
A tévénézők és kollégák emlékében máig él Varga József alakja. Hangját, amely generációk számára jelentett megbízható, ismerős jelenlétet, és azt a csendes eleganciát, amely minden megnyilvánulását áthatotta, sosem felejtik el.
A Farkasréti Temetőben lévő sírja zarándokhellyé vált azok számára, akik tiszteletüket szeretnék leróni egy olyan ember előtt, aki a televízió aranykorának egyik legemlékezetesebb alakja volt.
Bár azóta sok minden változott a médiában, Varga József öröksége máig példaként áll mindazok előtt, akik e hivatást választják: hogy a közönség iránti tisztelet, a szakmai alázat és a magyar nyelv szeretete olyan értékek, amelyek időtállóak, és generációkat képesek összekötni.
