Gundel Takács Gábor neve egyet jelent a televíziós műsorvezetéssel, a sportközvetítésekkel és a vetélkedőkkel. Azonban most, a “Mutasd Magad!” című műsor vendégeként, megnyílt a közönség előtt, és olyan személyes részleteket árult el életéről, amelyekről ritkán beszél nyilvánosan. Házasságáról, vallási hovatartozásáról és élete legnehezebb pillanatairól is őszintén beszélt.
Gundel Takács Gábor házassága egy egyetemi barátságból indult, ami azóta is erős szövetségként működik. „Ezt nem lehet megmagyarázni, valahogy érzed, hogy a másik felé van egy megkérdőjelezhetetlen bizalom” – mondta el az irigylésre méltó kapcsolatáról. A műsorvezető szerint egyikük sem féltékeny típus, ami a kölcsönös tiszteleten és megértésen alapuló kapcsolatuk alappillére.
A Gundel név a magyar gasztronómia történetének egyik ikonikus szimbóluma, és Gábor büszkén viseli dédapja, Gundel Károly emlékét. Elmondta, hogy amikor fiatal újságíróként a sportosztályon dolgozott, egy másik Takács Gábor nevű kollégája kérésére vette fel édesanyja vezetéknevét, a Gundelt. „Boldog lennék, ha úgy tudnék élni, hogy rólam is ezt gondolják majd” – mondta, utalva arra a minőségi mércére, amit ez a név képvisel.
Gundel Takács Gábor református hitét is megosztotta a nézőkkel, kiemelve, hogy mindig is sok kérdése volt a vallással kapcsolatban. „Református lettem, mert én alapvetően egy protestáns mentalitású ember vagyok. Nekem a katonaságnál is problémáim voltak abból, amikor azt mondtam, hogy ‘na, de hát ez hülyeség! de hát ez nem így van! de hát ez miért is igaz?’” – emlékezett vissza. Vallási hovatartozása azonban nem jelent számára rigid dogmatikus szabályokat, inkább egyéni útként tekint rá. „A református egyháznál nincs pápa, mindenkinek magának kell keresnie az utat” – tette hozzá.
A beszélgetés során arra is kitért, hogy régen színész szeretett volna lenni, és többször felvételizett a Színművészeti Egyetemre. „Életem öt megalázó élményéből négy a színművészetis felvételi volt… Már általános iskolában is mentem versmondóra, prózamondóra, ez bennem volt” – mesélte. Végül azonban rájött, hogy nem a színházban van a helye, és így talált rá a televíziós pályára.
Gábor hite nem korlátozódik a vasárnapi templomlátogatásokra. „Járok templomba, nem minden vasárnap – részben a saját élettempóm miatt sem –, de nem is hiszek a vasárnapi vallásosságban. Szerintem az a hétköznapokon történik. A Jóisten nem a templomban tesz próbára, hanem akkor, amikor különféle élethelyzetekbe kerülsz.” Ez a kijelentése jól mutatja, hogy számára a hit nem csak formális gyakorlat, hanem a mindennapi élet része.
