Ahogy a hőmérséklet kezd egyre melegebb lenni és beindulnak a szabadtéri ünneplések, a lufieregetés is egyre gyakoribbá válik. Ballagások, esküvők, családi napok, koncertek, demonstrációk és még ezeregy alkalom nyílik ennek a szokásnak a művelésére.
Valóban nagyon mutatós és közkedvelt szokás lufikat eregetni, aminek kicsi és nagy egyaránt örül, ám lenne egy kérdésünk. Abba bele szokott gondolni valaki, hogy ennek a temérdek mennyiségű lufinak mi lesz a sorsa, miután elengedtük?
Persze, felrepül az égbe, de azután? Biztosan nem az angyalkák fogdossák össze őket, hiszen egy légköri magasságot elérve kipukkan és visszaszáll a földre. Hogy hová, azt nem lehet megjósolni.
Nemrégiben Török Zoltán természetfilmes hívta fel a figyelmünket egy posztjában arra, hogy milyen mértékű környezetszennyezést okozunk a lufieregetéssel úgy, hogy bele sem gondolunk. Ő a Hortobágyi Nemzeti Parkban találkozott esküvői lufikkal a puszta közepén.
Mivel az esetek óriási százalékában nem lebomló lufikról van szó, ezért a lufieregetés valójában szemetelésnek számít, bármennyire is mesés köntösbe bújtatjuk.
A lufik a vadvilág számára ugyanolyan veszélyesek, mint a vizekbe kerülő rengeteg műanyaghulladék. Az állatok lenyelhetik a lufi cafatokat és belegabalyodhatnak a lufik madzagjába is. Sok madár pusztul el amiatt, hogy fészek alapanyagnak nézi.
Természetesen nem csak Magyarországon probléma ez, hanem világszerte. A természetvédők folyamatosan kampányolnak ellene és arra hívják fel az emberek figyelmét, hogy találjanak maguknak más ünneplési módot, vagy ha mindenképpen lufikkal akarnak szórakozni, akkor ne eresszék fel őket a levegőbe.
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!