Az agydaganat létének felismerése nem egyszerű feladat. Ez gyakran igen nehéz, mert az agyban, illetve a koponyaüregben megbújó és növekvő daganat – kezdetben rendszerint nem – csak bizonyos nagyság elérése után okoz tüneteket. Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha áttét áll a háttérben.
Az agydaganatok tünetei
A tünetek mindkét esetben rendszerint fokozatosan alakulnak ki, és rendkívül sokfélék lehetnek. Ezek egy része olyan, amely más betegségnél is jelentkezhet, tehát távolról sem csak az agydaganatra jellemző. Természetesen vannak jellegzetesnek mondható tünetek is, bár azok is rendkívül változatosak. Mind az elsődleges agydaganatok, mind az agyi áttétek esetében jelentkező tünetek alapvetően a daganat nagyságától és annak elhelyezkedésétől függnek.
Mint ismeretes, az agy különböző területei más-más feladatokat látnak el. Ezért érthető, hogy egy adott daganat esetében a tünetek jellegét nagymértékben az határozza meg, hogy az hol – az agy mely területén – helyezkedik el és milyen kiterjedésű. A daganat növekedésével egyre nagyobb az érintett agyterület, így a tünetek is változnak. Az agydaganatos betegeknél gyakran jelentkező – de korántsem csak daganatra jellemző – tünetek: a fejfájás, a hányinger és a hányás. Ezek gyakran ébredés után lépnek fel, majd a nap folyamán enyhülnek.
Továbbá: a hallás-, látás- és beszédzavarok, a hangulat- és személyiségváltozás, koncentrációs és emlékezőképesség romlása, memóriazavarok, epilepsziaszerű görcsrohamok, valamint zsibbadtság, bizsergés érzése a végtagokban. Ha valaki ilyen tüneteket észlel magán vagy hozzátartozójánál – jóllehet ezeket nemcsak daganat okozhatja – célszerű minél előbb orvoshoz fordulni!
Egyéb tünetek is mutatkozhatnak, mint: zavartság, lomhaság, aluszékonyság, koordinálatlan, idétlen mozgás stb. A tünetek többségének oka a fokozott koponyaűri nyomás, amelyet a daganat növekedése, a környező agyszövet vizenyője okoz. A tumor elzárhatja az agy- és a gerincvelői folyadék (cerebrospinalis liquor) áramlásának útját. Így a liquor az agykamrák üregeiben felhalmozódik, ennek következtében a folyadékkal telt kamrák kitágulnak, vízfejűség (hydrocephalus) alakul ki. Ez a koponyaűri nyomás olyan mérvű fokozódását okozza, ami károsítja az agysejteket és az ingerületvezető rostállományt, még olyan területeken is, amelyeket közvetlenül nem érint a daganat.
Mindez az agyműködés további romlását eredményezi. Ilyen fokozott koponyaűri nyomás eredményeként kialakuló és azt jellemző – egyszerű szemészeti vizsgálattal felderíthető -, de elég későn fellépő elváltozás az ún. papilla oedema. Ez a jelenség a szemideg szemgolyóba való belépési helyének – a szemfenéken jól látható – vizenyős duzzanata. Jellegzetesebb idegrendszeri tünetek is felléphetnek az agydaganatok kapcsán, jellegüket a daganat elhelyezkedése határozza meg. Kialakulnak olyan tünetek is, amelyek alapján megállapítható, hogy melyik agyféltekét és annak mely területét érinti a daganat. Ezeket oldaliság-meghatározó tünetekként említi a szakirodalom. Ilyenek: féloldali bénultság (hemiparesis), beszédképtelenség (aphasia) és a látótérkiesés. Ezek az agydaganatos betegek mintegy 50%-ában kialakulnak. Epilepsziaszerű görcsrohamok jelentősen megnőtt koponyaűri nyomás nélkül is jelentkezhetnek.
Különösen gyakori ez az olyan betegeknél, akiknek nagyon rosszindulatú agyi gliomájuk van. A görcsroham lehet részleges vagy az egész testet érintő. Az agyban növekvő daganat agyvérzéshez, gutaütéshez hasonló (stroke-szerű) tüneteket is okozhat azáltal, hogy állománya bevérzik. Ez is leginkább gliomás betegeknél fellépő – jellegzetes tünetektől kísért – szövődmény.
Nem lehet cél e helyen a különböző elhelyezkedésű agydaganatok esetében észlelhető sajátos tünetcsoportok részletes ismertetése. Hangsúlyozni kell azonban, hogy agydaganatra utaló leggyakrabban jelentkező tünet az olyan típusú fejfájás, amely a fájdalomcsillapítók szedésétől nem múlik el. Fontos azt is megjegyezni, hogy a tünetek jellege a daganat helyétől, nagyságától függ, és annak növekedésével folyamatosan változik.
