Miközben megy a huzavona arról, hogy mikor kell bevonulnia a börtönbe Galambos Lajosnak, Hajdú Péter műsorában kiöntötte a szívét arról, hogy a családja, a magánélete is teljesen romokban hever.
És az egészsége is: legutolsó rosszulléte óta már nem is mer éjszakánként egyedül maradni.
– Azóta mindig van mellettem valaki, de leginkább a kisfiam – árulta el Lajcsi, aki mesélt arról, hogy egy álmot dédelgetett, amikor létrehozta a boldogasszonypusztai birtokát: egy olyan birtokot akart létrehozni, ahol majd az unokáival együtt élhet, paradicsomot ültethet és szőlőt nevelhet, ahogy hajdanán az édesapja is tette. Ám most úgy érzi, ez az álom romba dőlt.
– Egyeztettem a családdal, a gyerekeimmel, és elmondtam nekik, hogy mindent fel akarok számolni. Nekem egy szoba is elég. Azt, hogy a gyerekeim ezek után a világ melyik részén fognak boldogulni, nem tudom. De talán azt sem bánom, hogy nem Magyarországon – mondta.
Mint kiderült, egyik fia már így is külföldön tanul, a CEU-ra jár, a másik az ELTE-n tanul jogot, míg a lánya pedig dizájnerként járja a világot. Így a zenész úgy látja, már nincs tovább szüksége a javaira. Így azt a budai, Sashegyen épült villáját is árulja, amely tulajdonképpen egy társasház.
A zenész úgy tervezte, hogy egyik szintjén a gyerekei laknának, a felső szinten pedig ő, és így a három gyerek is mindig a közelében lehetne. Ám a villavásárlással kapcsolatos intrikák is megviselték, így úgy döntött, azt is eladja, és a gyerekeire bízza, hol szeretnének élni, hol érzik jól magukat.
– Tegnap egy nagyon jó estém volt a két fiammal. A kislányom viszont egy zarándokúton van. Őt ugyanis sokkal jobban megviselték a velem történtek, mint ahogyan az gondolható.
Amikor bevittek előzetesbe, nem volt képes iskolába járni. Lelkileg nagyon rossz állapotban volt. A gyerekeim biztosan sérültek, sérült a lelkük – árulta el a zenész, akiről már tudni, nem úszhatja meg a börtönbe vonulást.
Ne is legyenek Galambosok…
Lajcsi egy régebbi interjúban elmesélte, hogy kérte a gyerekeit, változtassák meg a nevüket.
– Meghurcoltatásomat követően szó szerint kérleltem a gyerekeimet, hogy hagyják el a Galambos családnevet, mert épp elég nekem igazságtalanul bűnhődnöm, ők ne szenvedjenek! Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor azt mondtam Lalának, Boginak és Istvánkának: gyerekek, lehet, egyszerűbb lenne az életetek a Galambos bélyeg nélkül.
