Hirdetés
A szalagcím láttán minden nőben megfordul a gondolat, hogy hogy lehet egy férfi ennyire önző, pedig ezeket a szavakat többféleképpen is lehet értelmezni, csak meg kell ismerni egy másfajta perspektívát. Mindjárt megértitek.
Hirdetés
Egy igazán jól működő párkapcsolatban a felek egyenrangú társak. Két szív, közös célok és az odáig vezető úton ugyanolyan szintű támogatás a másik irányába.
Egy férfi nemrégiben egy teljesen hétköznapi élethelyzetet mutatott be egy olyan szemszögből, amelyet lehetünk nők vagy férfiak, támogatnunk és hirdetnünk kellene.
Íme, a bejegyzés:
“Egy barátom az egyik nap eljött hozzánk meginni egy kávét. Leültünk és közben az élet nagy dolgairól beszélgettünk. Egyik percben felálltam és azt mondtam, ‘Mindjárt jövök, csak elmosogatok.’
Úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy megyek és építek egy űrhajót. Majd elismerően, ám zavartan megjegyezte: ‘Milyen jó, hogy segítesz a feleségednek. Én nem segítek, mert amikor megteszem, sosem dicsér meg a nejem. Múlt héten is felmostam a padlót és annyit sem mondott, hogy köszönöm.’
Visszaültem és elmagyaráztam neki a dolgot.
Én nem SEGÍTEK a felségemnek. Őszintén, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én a társa vagyok otthon és a házimunka nem segítség.
Én nem segítek a feleségemnek takarítani, hiszen én is itt élek, ezért nekem is kötelességem rendben tartani az otthonunkat.
Én nem segítek a feleségemnek a főzésben, hanem én is főzök néha, ha enni akarunk.
Én nem segítek a feleségemnek elmosogatni a koszos edényeket evés után. Én is használtam őket, ezért az én feladatom is elmosogatni, nem csak az övé.
Én nem segítek a feleségemnek a gyerekek körül. Mivel az én gyerekeim is, kötelességem velük foglalkozni, mint az édesapjuk.
Én nem segítek a feleségemnek, mosni, teregetni vagy hajtogatni. Az én feladatom is, hiszen az én ruháimról és a gyerekeinkéről is szó van.
Én NEM SEGÍTEK itthon. Én is a család, a szövetség része vagyok és ezek az én feladataim is. Azzal kapcsolatban, hogy ki mit köszön meg, megkérdeztem a barátomat: ‘Te mikor mondtál köszönetet utoljára, miután a feleséged kimosta a ruháidat, lecserélte az ágyneműt, megfürdette a gyerekeket, ételt főzött vagy kitakarította a konyhát, a szobát vagy a nappalit?
Az egekig magasztalod ilyenkor, hogy milyen fantasztikus, hogy ezeket a dolgokat megcsinálja? Akkor te miért várod el ugyanezt tőle?
Miért gondolod, hogy olyan hatalmas érdem, ha egy évben egyszer felmosod a padlót? Egyből szentté kellene avatni érte? Mégis miért?
Talán a macsó kultúra beléd nevelte, hogy minden a nő feladata. Hogy mindennek anélkül kell megoldódnia, hogy te otthon az kisujjadat is megmozdítanád. Viselkedj úgy, mint egy igazi társ és vedd ki a részed a feladatokból, ne úgy, mint egy vendég, aki csak enni, tisztálkodni, aludni vagy pihenni jár haza.
Az igazi változás a társadalmunkban, az otthonunkban kezdődik. Ezt kell, hogy megtanítsuk a gyermekeinknek is!”
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
Hirdetés
