A hölgyet Casey-nek hívták. Reggelit ment venni a Dunkin’ Donuts büfébe. Útközben észrevett egy utcán ülő hajléktalan férfit, aki pénzt, illetve élelmet kért a járókelőktől.
Ahogy a többi ember, Casey is figyelmen kívül hagyhatta volna a hajléktalant, de ő mégis másként cselekedett.
Casey a különös történetet a Facebookon tette közzé!
Ezt írta: “Ma útközben a Duncin’s Donuts felé észrevettem az útszélen egy hajléktalan férfit, aki apróért könyörgött a járókelőktől, majd miután összegyűlt némi pénz, bement a büfébe. Utána eredtem. Mikor odaértem, az összegyűjtött apróit számolgatta, 1 dollárt sikerült szereznie.
Megsajnáltam, így vettem neki egy kávét és egy szendvicset. Ezután leültünk beszélgetni, és megtudtam, hogy az emberek többsége milyen elutasítóan, olykor támadóan viselkednek vele, csak mert hajléktalan. Sajnos meggyűlt a baja a drogokkal, az édesanyja évekkel ezelőtt meghalt rákban, az apját soha életében nem látta.
Az egyetlen vágya, hogy valaki büszke lehessen rá. Chrisnek hívják, aki a legőszintébb ember, akivel találkoztam.
Mikor észbe kaptam, hogy nekem vissza kell mennem tanítani, Chris szólt, hogy várjak még egy percet, mert le szeretne valamit nekem írni, elnézést kérve, hogy kissé remeg a keze, ezért a betűi is.
A vallomás így szólt: “Ma öngyilkos akartam lenni, de hála magának, már nem akarok. Köszönöm, maga egy fantasztikus ember.”
Emberek, nem kell dollármilliomosnak lenni azért, hogy odafigyelhessünk egymásra. Néha elég egy mosoly, egy gesztus, egy apró segítség, és máris egy kicsit jobbá tettük a világot.”
Szerző: tudasfaja.com
