Egy elgondolkodtató levélben panaszolja el bánatát, és kér segítséget egy 14 éves kamasz.
Egy „rossz” gyerek levele a tanárokhoz címmel szívbe markoló írás terjed a Facebookon. A levelet egy Roland nevű, 14 éves kamasz írta, bár a stílusa és a tartalma alapján nem csodálkoznánk, ha valójában egy felnőtt – egy szülő, vagy éppen egy tanár – lenne a valódi szerző. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a mai tizenévesek az iskola világában nap mint nap szembesülnek – sokszor leküzdhetetlennek tűnő akadályként – azzal, ami a levélben olyan megindítóan fel van sorolva. És koránt sem csak az úgynevezett „rossz tanulók”…
A levél szívhez szólóan fordul fordul a tanárokhoz, és kér segítséget tőlük, hiszen, ahogy a „rossz” gyerek írja, „egy hajóban evezünk”… És most következzen a levél!
„Kedves Tanáraim!
Lassan 14 vagyok, tele intőkkel és figyelmeztetésekkel. Rossz jegyekkel és romló magatartással. Meg kell felelnem a sulinak, meg kell felelnem a koromnak, meg kell felelnem a szüleimnek és meg kell felelnem a barátaimnak. Tanulnom kell nyolctól háromig, háromtól ötig, majd még este lecke és kis készülés. Ez 10 óra naponta. Te hány órát dolgozol?
Azt várják tőlem, hogy figyeljek és jól teljesítsek, de ehhez fejlesztenem kell az agyam olyan területeit, amit csak mozgással és játékkal lehet. Mikor tegyem ezt? Ha a testem már öntudatlanul is mozog, alig tudom fékezni, akkor szidást kapok.
Anyáék válnak. Anyu és Apu nem igazán tudja kezelni a feszültségeit, sokat kiabálnak velem is, ettől én még rosszabbul érzem magam és félek. Amikor te váltál/szakítottál, tudtál a munkádra koncentrálni? Nekem is vannak rossz napjaim, de én még nem tudom, hogy kezeljem azokat. Neked vannak eszközeid a feszültség levezetésére? Tanítsd meg, kérlek.
Próbálok egész nap figyelni az iskolában, több-kevesebb sikerrel. Te egész nap tudsz figyelni ránk? Ha rossz kedvem van, nincs kedvem tanulni és nem tudok figyelni. Ha rossz kedved van, van kedved dolgozni és tudsz igazán koncentrálni?
14 lettem, és érdekelnek a lányok. Valahogy elvonja a figyelmem a tanulásról ez az izgi dolog. Szerinted ez normális? Azt mondják, igen.
Van, hogy csúfolnak, mert kicsit kövér vagyok. Fogalmam sincs, hogy kell lefogyni, és hogy kell szeretni a testem. Te együtt tudsz működni a testeddel? Ha a főnököd megaláz, meg tudod magad védeni? Tanítsd meg nekem, hogyan kell!
A barátaim sokszor hülyeségekbe vonnak bele, és belemegyek, mert barátokat nem hagyok cserben. Ti is az ilyen csintalanságokat mesélitek egymásnak 20 év elteltével? Mi is ezeket fogjuk.
Nekem úgy tűnik, egy hajóban evezünk. Mégis olyan, mintha a tanárok már ellenségei lennének a diákoknak.
Más generáció vagyunk, mi már máshogy fogunk felnőni: minket a technika világa vonz. Ettől még nem vagyunk kevesebbek, mint a régebbi generáció. Az alapértékeink, mint a szeretet, törődés, figyelem, tisztelet, megbecsülés, vidámság, játék… megmaradtak.
Tanítsd meg nekem, hogy kell szeretetet adni, s fogok tudni szeretetet adni. Kérlek, én is hadd mutassam meg, hogy kell szeretetet adni.
Tanítsd meg, hogy kell tisztelni, s én is tisztelni fogok másokat. Kérlek, én is hadd tanítsam meg, hogy kell tisztelni.
Tanítsd meg, hogy kell önmagamhoz hitelesnek maradni, hogy ne hazudjak többet. Kérlek, hadd mutassam meg én is, intők nélkül is, milyen hitelesnek lenni önmagadhoz.
És kérlek, juttass vissza vágyaimhoz, gyermekkori álmaimhoz, tápláld bennem, hogy képes vagyok rá, mert akkor képes leszek rá. S engedd, hogy én is visszajuttassalak gyermekkori álmaidhoz. Mindegy, hogy megélünk-e belőle, mert ugye neked is csak az számít már, hogy boldog legyél?
Ebben segíts, ez a tiszta érték.
Roland”
