Egy pénztáros, akit most a cikkünk erejéig nevezzünk mondjuk Júliának, úgy döntött, hogy megragadja az alkalmat és névtelenül ír pár szót a vásárlóknak. Bízik benne, hogy pár embernek leesik a tantusz azzal kapcsolatban, hogyan kéne viselkedni egy áruházban. Ha ez teljesülne, akkor a vásárlás könnyebbé, kellemesebbé és mindenekelőtt hatékonyabbá válhatna. Nagyon sok múlik a vásárlókon.
“Júlia vagyok és a főváros egyik nagyobb szupermarketében dolgozom. Igazából, szeretem a munkámat, annak ellenére, hogy néha rendkívül felbosszantom magam. Tudod miért? Mert a vásárlóknak vannak bizonyos dolgai, melyek rettentően megnehezítik számunkra a munkanapot. Mondok pár ilyet és talán néhány ember megérti, hogy miért dolgozunk ilyen lassan, miért hibázunk és mit tehetnénk azért, hogy könnyebbé tegyük a vásárlást. “
“Hadd kezdjem a legfontosabbal. A pénztáros nem egy kutya. Néha a vásárlók úgy dobják oda a pénzt, mint kutyának a csontot. Tényleg olyan nehéz szépen letenni a tálcára? Mintha páran csak a fölényüket akarnák mutatni, meg lenézni minket, hogy “csak egy pénztáros” vagyok.”
“Minden pénztárnál van elválasztó. Rá van írva, hogy “következő vásárló”. Ezzel a két vásárló árucikkeit lehet elválasztani egymástól. Nem véletlenül van ott. Megértem, hogy te 30 centiméterre az előző vásárló cuccaitól pakolod a sajátodat, de nekünk nem egyértelmű, hogy kié melyik. Ha hibázunk, akkor meg nekünk támadtok, hogy “mivan vak vagy?”. Nagyon kevesen használjátok, pedig a ti és a mi kényelmünkért vannak ott.”
“Vannak vásárlók, akik a saját kosarukat viszik be az áruházba és egyből abba pakolnak. Ezzel nincs is semmi gond, egészen odáig, amig nem nekem kell kipakolnom a kosarából a szalagra. Aztán, persze nézegessem a többi vásárló unott, morcos tekintetét mert húzzuk az időt. “
“Érdemes megnézni, hogy mi mennyibe kerül. Mindenhova nagy betűkkel ki van írva az ára. Egyes termékekre még rá is van ragasztva. Tényleg ilyen nehéz ez? Elhozzátok a pénztárgépig, aztán mikor lepittyentem kijelented, hogy “Jah…ennyi? Akkor nem kell.” Nagyon bosszantó…”
“Olyan nehéz egy kicsit kedvesnek lenni? Egy apró mosolyba senki nem halna bele. Egy “jó reggelt” vagy “viszlát” is teljesen standard dolog. Egy kis tisztelet és kedvesség és a világ máris jobb hellyé válna.”
“Néhány ember borzasztó lenéző tud lenni. Kilóg a kapa a zsebéből, de úgy játssza az eszét, mintha tele lenne lóvéval. Még ha így is van, akkor sem kell lenézni egy pénztárost. Ha nincs tiszteleted a másik ember iránt, akkor egy senki vagyok. “
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
