Lehet szeretni, nem szeretni a Most múlik pontosant, az való igaz, hogy szerzői dal rég tudott ennyire széles közönséghez szólni itthon. Még a kifejezetten népszerűnek számító Quimby is csak a zenefogyasztók szűk rétegét érintik, azonban a Csík Zenekar népzenei átiratának köszönhetően mára a Most múlik pontosan legalább akkora fesztiválsláger, mint kötelező dal minden kistérségi táncházban.
Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár,
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.
Vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
talpam alatt sár és ingovány.
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol.
Szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör.
Szentjánosbogarak
fényében tündököl.
Egy indián lidérc kísért itt bennem.
Szemhéjain rozsdás szemfedő.
A tükrökön túl, fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.
