A Die Erwartete egyike Ferdinand Georg Waldmüller elismert műveinek. Azonban van valami egészen egyedülálló vagy inkább mondjuk azt, hogy nyugtalanító a képen. Te látod, mi az?
Nem úgy tűnik, mintha a képen ábrázolt nő békésen sétálna egy vidéken, miközben egy okostelefon szerű kütyüt tarta a kezében? Ráadásul több, mint 150 évvel a megjelenése előtt. A kép ártalmatlan részletét, amelyen lényegében egy kellemes hölgyet virággal vár egy fiatalember az út végén, először egy nyugdíjas glasgow-i helyi kormányzati tisztviselő, Peter Russel vette észre, amikor a Neue Pinakothek múzeumba látogatott Münchenben.
Russel a képét Twitteren osztotta meg válaszul egy bejegyzésre
Ebben olyan történelmi képeket mutattak be, ahol mintha mobiltelefonok tűnnének fel részletként. Bár úgy tűnhet, hogy a hölgy a képen egy okostelefont piszkál, nagy valószínűséggel zsoltárt tart kezében, amit akkoriban a legtöbb ember magánál hordott.
Gerald Weinpolter, egy művészeti szakértő elmondta: “Waldmüller festményén ez a lány nem a telefonjával játszik, hanem a templomba tart, és egy kis imakönyvet fog a kezében.”
Az alap történet, amelyre Russel reagált többek között ezt a festményt is ábrázolta, amelynek a címe Mr. Pynchon és Springfield alapítása. Ezen a képen úgy tűnik, mintha az egyik indián az okostelefonját böngészné a kép jobb alsó részén. A festményt az olasz Umberto Romano készítette hetven évvel a népszerű eszköz megjelenése előtt.
Míg itt nem imakönyv, hanem minden bizonnyal egy tükör van a férfi kezében, amelyet sok bennszülött törzs beépített a kulturális környezetébe.
Russell úr a következőképpen magyarázta a jelenséget:
“Ami engem a legjobban megdöbbent, hogy a technológiai változása mennyire képes megváltoztatni egy festmény értelmezését, és bizonyos értelemben kihasználta az egész kontextust. 1850-ben vagy 1860-ban , minden egyes megfigyelő a lány által fogott tárgyat egy imakönyvvel azonosította volna.”
“Ma már nincs olyan ember, aki ne gondolná azt, ránézve a képre, hogy egy megfáradt tizenéves lány az okostelefonját bámulja éppen.”
