Biztosan nagyon nehéz lehet egy katonának az édesanyjának, testvérének lenni, hiszen amikor behívják, akkor rettegve várják, vajon hazatér-e még.
Persze büszke a gyermekére, hogy nemes ügyet szolgál, de minden áldott nap félelem van a szívében. Minden alkalommal, amikor háborúba hívják, az anya tele van aggodalommal, hiszen félti gyermeke biztonságát. Egy anya reakciója amikor újra láthatja fiát igazán szívmelengető.
Femi-t több mint egy éve hívták vissza a hadseregbe. Családja nagyon hiányzott neki, hiszen hosszú ideje nem láthatta őket. Amikor visszatért, úgy döntött nem szól a családnak az érkezéséről, hanem meglepi őket.
Az öröm sikolyai felcsendülnek amikor belép a házba. Az édesanya rekciója elképesztő volt, annyira hiányzott neki szeretett fia. A megkönnyebbülés, boldogság, és mérhetetlen szeretet tükröződik az anyuka arcán. Sóhajtott, üvöltözött mielőtt fia karjaiba vetette magát.
Femi a szokásaikhoz híven, először édesanyja felé nyúlt mielőtt átölelte. Nyilvánvalóan nem akarta elengedni fiát a védelmet nyújtó karjai közül. Az anya megöszönte Istennek, hogy hazatérhetett épségben a gyermeke. Az anyai szív semmivel össze nem hasonlítható!