Ásványvizet vagy csapvizet igyunk? Kiderült a szörnyű igazság, amit te sem tudtál!

Úgy vesszük az ásványvizet, mintha nem lenne holnap – pedig víz van a csapban is. Minek van az ásványvíz, miből van, és van-e egyáltalán értelme költeni rá, aztán felcipelni gyalog a negyedikre?

Az is lehet, betétdíj emeli nemsokára duplájára az eldobható palackos italok árát, meg az is, hogysokára, mi mindenesetre elgondolkodtunk, hogy a viszonylag alacsony ára miatt leginkább érintett ásványvíz fogyasztására vannak-e kézzelfogható érvek, vagy csak bedőltünk a felületes egészségpropagandának?

Az ásványvízfogyasztás elképesztő mértékben növekedett hazánkban az elmúlt harminc évben. A nyolcvanas években az egy főre jutó átlag évi 3 liter körül volt, ez 2012-re 116 literre nőtt, majdnem elérve az európai átlagot. Tavaly a palackozottvíz-forgalom 97,5 százalékát a természetes ásványvizek tették ki. Hipermarketes körutunk is ezt igazolta, forrás- vagy gyógyvizet elenyésző mennyiségben kapni, az ásványvízválaszték nagy része pedig hazaiból áll.

Határértékek

A természetes ásványvíz mellett az elsődleges érv az egészségessége. Az egészségesség rendkívül népszerű, de nem túl pontos fogalom, ezért első körben összevetettük az ásványvíz és az ivóvízkormányrendeletben meghatározott nehézfém- és egyéb határértékeit.

Ez eddig nem túl érdekes. Ami érdekes, az a klór és – bár az elfogadott mennyiség mindkettő esetében megegyezik – az arzén, ami ivóvízben néha nemcsak van, hanem a megengedett határérték sokszorosát is eléri.

Anyu, miért fehér a víz a pohárban?

A vízben nemcsak nehézfémek vannak, hanem mikroorganizmusok is. Ezek kiirtása, mennyiségük határértékek alá szorítása céljából klórozzák (klórgáz, nátrium- vagy kalcium-hipoklorit adagolásával)az ivóvizet. Ez a klór természetesen nem illan el mindenestül, maradványanyagainak mennyiségét az ivóvíz minőségi követelményeiről szóló 201/2001.(X.25.) kormányrendelet határozza meg, amely néhány kémiai jellemző határértékére vonatkozóan szigorúbb (pl. ammónium, klorid, fertőtlenítési melléktermékek), mint az európai szabályozás. – tudtuk meg a Fővárosi Vízművektől, ahol kétféle fertőtlenítő eljárást alkalmaznak: a vizet UV-sugárzással, illetve klórral kezelik. Az UV-sugárzás tökéletes fertőtlenítést biztosít, amelynek hatása a kezelés helyén érvényesül, a vezetékek távolabbi részében további fertőtlenítésre van szükség, ezt a célt szolgálja a klóradagolás.

Árvízkor és hosszú, nagyon alacsony Duna-vízállási periódust követő időszakban a fertőzés veszélyének elhárítása érdekében az eddigiekben fokozni kellett a klóradagolást, amit a fogyasztók a vízminőség romlásaként érzékeltek. Az UV-fertőtlenítő készülék – párhuzamosan működve a klórozó berendezésekkel – úgy fejti ki hatását, hogy a kritikus időszakokban a klóradagolás növelése nélkül biztosítja a hálózatba átemelt víz kiváló minőségét. – tudtuk meg a Vízművektől.

Hova tűnnek a bacik az ásványvízből?

Sose voltak benne, hiszen még az ásványvizeket meghatározó rendelet is leírja, hogy az ásványvíz “eredendően szennyeződésmentes, ásványianyag- és nyomelemtartalma, valamint egyéb összetevőinek következtében egészségügyi szempontból előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, és egyértelműen megkülönböztethető az ivóvíztől.” Az ásványvíz védett vízadó rétegből kell, hogy származzon, ami a csapvíznél nem követelmény, hiszen lehet folyóvíz, tavak vize is – mondta Németh József, a Szentkirályi Ásványvíz Kft. minőségbiztosítási igazgatója.

Ez a védett vízadó réteg azt is jelenti, hogy az onnan származó vízben eleve nincsenek szennyeződések, amelyeket el kellene távolítani (sem betegséget okozó baktériumok, sem toxikus kémiai anyagok). Ezért az ásványvizek bármilyen tisztítása, csírátlanítása, szűrése, klórozása nemhogy nem szükséges, tilos is a 65/2004-es rendelet szabályai szerint. Az ásványvizekben emiatt nem képződnek a klórozás hatására egészségkárosító trihalometánok.  – magyarázta Németh.

Az ásványvizek összetételét, tisztaságát az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság ellenőrzi. A forrásvizekre azonos tartalmi követelmények vonatkoznak, mint az ásványvízre, de nem kell védett vízzáró rétegből származniuk.

Az ivóvíz arzéntartalma máig nem megoldott kérdés Magyarországon, bár a megengedett mennyiség EU-s normákhoz igazodik, változatlanul vannak települések, ahol ezt meghaladják az adatok. Az érintett 123 településre idén január 2-a óta katonai teherautókkal szállítják az ivóvizet.

Vizek a csúcson

A védett vízadó rétegből származó ásványvizeknek bizonyos szempontból ellentettjei a több százezer éve megfagyott jégtakarókból nyert gleccservizek, amelyek oldott ásványianyag-tartalma a nullához közelít. Ennek oka, hogy a víz a felszín alatt, a kőzetrétegek között töltött idő – akár évmilliók – alatt veszi fel környezete jellegzetes ásványianyag-tartalmát és az abból következő ízjegyeket. Ez a jéggel nem történik meg, hiszen más, hozzájuk hasonló módon ízetlen jégrétegek között tárolódik.

A gleccservíz íze első fogyasztáskor meghökkentő, ugyanis nincs neki – ilyen mértékű ingerszegénységet ritkán tapasztalunk a szagokkal, ízekkel teli világban, amelybe beleértendő a víz is, de főleg az ásványvizek és a sokszor tényleg ihatatlanul fémes vagy klóros csapvizek.

“Amúgy én azért szeretem az NA-t meg a Szentkirályit, mert nincsen mellékízük, nekem ez fontos szempont, szeretem, ha a víz vízízű, ezért sem iszom például ízesítettet” – írta nem egy kollégánk. Mivel az esetleges magas ásványianyag-tartalom kifejezett ízvilágot vonhat maga után, egy étteremnek sem mindegy, milyen ásványvizeket tart. A Michelin-csillagos budapesti Costes étteremben a választék összeállításakor a piacon elérhető legjobb minőségű ásványvizeket keresték, a náluk rendelhető márkák az ásványi bukéktól mentes kategória képviselői.

Sok fogyasztó említi, hogy nemcsak az íz miatt választ alacsony ásványianyag-tartalmú vizet – vagy rotálja a különböző típusokat -, hanem így biztosíthatja, hogy ne juttasson be túl sokat bizonyos ásványi anyagokból, amelyek mennyiségét minden ásványvíz címkéjén pontosan meg kell jelölni. Ahhoz, hogy egy ásványvíz elnevezésében kiemelhessenek egy adott alkotóelemet (például: szulfáttartalmú), annak egy meghatározott minimális mennyiségben jelen kell lennie az adott termékben. A hazai ásványvizek jellegzetes ásványianyag-összetételéről és szervezetünk napi ásványianyag-szükségletéről az Ásványvizek.hu részletes táblázataiból tájékozódhat.

Mindkét problémára tökéletes megoldást nyújt a gleccservíz – csak éppen magas, akár literenként több ezer forintos ára okozhat gondot.

A csapvíz maga az ördög?

“Elmondom, hogy mi van: alapból tök mindegy, tényleg. Mondjuk a fonyódinak valamivel erősebb íze van, meg vannak ilyenek, de hát víz, a szomjadat oltja mindegyik, aki nekem elkezdi magyarázni, hogy ásványianyag-tartalom, meg kézműves lecsengés, azt megerőszakolom egy kiló kézműves sörbe áztatott, csokoládés lecsengésű macaronnal. Ha csapvíz helyett ásványvizet vagyok kénytelen inni, akkor először rámegyek a hűtőre, és ami ott van, abból választok, mindig ár szerint a legolcsóbbat, és sosem féllitereset” – írja egyik kollégánk.

A csapvízzel kapcsolatban rendszeresen felröppennek városi legendák a hormontartalmáról, és a fent említett trihalometánok káros mivolta is rendszeres téma. Cserébe 24 fillérbe kerül literje, a csapból folyik, és nem terheli a környezetet palackokkal. De mi is a helyzet azokkal a hormonokkal?

A gyógyszermaradványok vizsgálatát nem írja elő kormányrendelet, ezért erre vonatkozó határértékek sincsenek. A Fővárosi Vízművek Zrt. k+f projekt keretében a statisztikai adatok szerint leggyakrabban használt gyógyszerekre – szteroid hormonokra (fogamzásgátlók és hormonkészítmények hatóanyagai) és nem szteroid jellegű vegyületekre (fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők hatóanyagai) – végeztetett kísérleti méréseket. A mérések kiterjedtek a forrásra (Duna), a vízbázisra, a vízkezelés előtti és utáni pontokra. A mérési eredmények szerint sem vízbázisunkban, sem a szolgáltatott vízben nincs kimutatható mennyiségben gyógyszermaradvány. A gyógyszermaradványok egyes típusainak eltávolítására hatékony alternatíva a kettős fotooxidációs eljárás, amelynek egyik fontos eleme éppen az előbb említett UV kezelés.

forrás:origo.hu