Bűnbak vagy áldozat az első számú közellenség, amitől manapság rettegnek az emberek? VAJON MI AZ IGAZSÁG?ű
A parlagfüvet ma szinte mindenki gyűlöli annak ellenére, hogy ezt is a „fejlett” nyugattól, Amerikából kaptuk, igaz akaratunk ellenére, mint a colorádó, vagyis a krumplibogarat. Sokan „megkönnyezik” ezt a szívós növényt, és abban reménykednek – vagy inkább hitegetik őket –, hogy egyszer majd kiirtják teljesen. A többiek is rettegnek tőle. Van aki attól fél, hogy ő is allergiássá válik, mások pedig attól, hogy súlyos büntetést rónak ki miatta. Ezzel sikerült is a parlagfüvet az egyik első számú közellenséggé minősíteni.
De miről is tehet ez a szép nevű (ambrosia elatior ) növény? A parlagfű a múlt század első harmadában kezdte felütni a fejét, de a rendszerváltásig szinte senki észre sem vette, és nem is okozott különösebb gondot. Aztán ugrásszerűen emelkedni kezdett azoknak a száma, akiknél virágzáskor erős allergiás tünetek jelentkeztek. Ez egy elég ronda „tünet”, ami nem azért rossz, mert fájdalmas, hanem mert szinte az elviselhetetlenségig tudnak a reakciók fokozódni (orrfolyás, szemviszketés, tüsszögés), amiket az irritáló hatás kivált. De vajon miért van mindez, mi az ok?
A tudományos válasz erre – teljesen tudománytalanul – a parlagfű, a virágpor, illetve a gyenge immunrendszer. A logikus válasz viszont egészen más kell legyen, mert ha nem így volna, akkor az AIDS-es betegek egytől egyig szinte mindenre allergiásak lennének. És mi van azokkal, akik egy-egy fémre, szőrre, különböző vegyi anyagokra, ételekre, gyümölcsökre, egyéb növényekre allergiások?
Vajon ki vagy mi lesz a következő allergiát okozó fő ellenség? A macskák, mert szőrösek, vagy a szőnyegek, mert porosak? Netán részrehajlónak kell lennünk azon polgártársaink irányába is, akik a hülyékre allergiásak?
Valami nem stimmel. Lehet, hogy még is bennünk van a hiba? Ki más is lehetne azért felelős, hogy túlérzékenyek vagyunk bizonyos dolgokra, mint mi magunk, vagyis a szervezetünk. Nem az immunrendszer gyenge, hanem a terhelés óriási! Egy gyenge immunrendszer nem reagál olyan könnyen a külső behatásokra, tehát nem vált ki egykönnyen túlzott reakciót sem. Mi ebből a következtetés? Lehet, hogy örülnünk kell az allergiás tünetek meglétének, mert az egy fokozottabban védekezni tudó szervezetet takar?
Valami ilyesmiről van szó, de azért – megnyugtatva az allergiás tünetektől menteseket is – nem teljesen így. Mindenesetre a parlagfűtől nem félnünk kellene, hanem örülni annak, hogy mint egy „indikátor” növény képes olyasmire figyelmeztetni bennünket, amiből tanulhatunk. Az allergiások annak köszönhetik leginkább a túlzott reakciót, hogy valamilyen módon kibillent a helyéről az egyensúly, ami az egészséges embert jellemzi.
Ahhoz lehet ezt hasonlítani, amikor egy autó porlasztója elállítódik. Megy a gép szinte tökéletesen, de indokolatlanul sokat fogyaszt, és ezt csak akkor vesszük észre, ha ugyanazt az utat megtéve egyszer csak hamarabb elfogy az üzemanyag. A kipufogón távoznak a melléktermékek, de a nem tökéletes égés miatt szinte „kifolyik” az anyag. Ha rájövünk a hibára, akkor könnyűszerrel, akár egy csavarhúzóval újra beállíthatunk mindent, és repül a jármű, kicsi a feleslegesen elpazarolt energia. Ha rájövünk…
Kérhetünk persze tanácsot is, ami sokféle lehet. Van aki azt mondja majd, hogy járjunk gyalog, de ez nem túl jó ötlet, mert az autónk segítségével tudunk fontos dolgokat megoldani. Lesz olyan, aki valamiféle csoda adalék használatára próbál meg rábeszélni, amitől nem csak a fogyasztás, hanem a motor élettartama is jobb lehet. Mások különleges szerkezetekre esküsznek majd. Lesznek drasztikusabb jóakaróink is, akik különböző alkatrészek cseréjét javasolják, és még sorolhatnánk. Pedig csak egy kis idő, nyugalom és logika, plusz egy csavarhúzó az, amire szükség van. Úgyis mondhatnánk, hogy önmagunkra.
Így van ez a parlagfűnél is. Sokan sokfélét mondanak és javasolnak, pedig csak mi magunk vagyunk képesek megtalálni a hibát, azt a kis „csavart”, ami elállítódott bennünk. Nem segít a gyógyszer, mert csak tönkre teszi a szervezet meglévő működőképességét is a mérgező hatásaival, cserébe egy kis „tünetenyhülésért”. Nem fognak megoldást jelenteni a különböző „csoda” eszközök sem, legfeljebb csökkentik néhány problémánkat ideig-óráig.
Ráadásul ezek jó sokba kerülhetnek, így a probléma rendszeres visszatérése egy jól tervezett média kampánnyal inkább kiszámítható extra profitot hoz majd a „gyártók” számára.
A gyógyszer-biznisznek a pollenallergiánál jobb betegségre szinte nincs is szüksége. Az egyre jobban „begyógyszerezett” emberek ráadásul a mellékhatások miatt az újabb problémáikra újabb „gyógy”-szereket fognak kapni, és elérhetnek egy olyan állapotot, amiben az allergia ugyan nem szűnt meg, de a veséje vagy más életfontosságú szerve viszont tönkrement. A profitért mindent, és ez sajnos így van, még mielőtt bárki is azt hinné, hogy a világ gyógyszergyártóit a felebaráti szeretet vezérli…
Van ennek a „pollen-biznisznek” még egy sokunk által „szeretett” résztvevője: maga az állam – kezében a legnagyobb fegyverrel, az effektív munka nélkül is jelentős bevétel szerzésére alkalmas rafinált TÖRVÉNY-nyel. Bárkit megbüntethet a parlagfű léte miatt, holott erről csak és egyedül a parlagfű tehet. Mi nem fogjuk tudni soha megakadályozni a létét, a természet részeként ő ennél sokkal okosabb. Ennek a szívós növénynek a túlélési képessége messze túlmutat a dilettáns törvényhozók szakértelmén. Kiirtani soha nem fogják, a legnagyobb bolond az, aki ezt elhiszi.
Valószínűleg ez nem is számít a „gondoskodó” államnak, sokkal inkább a büntetésekből származó bevétel, miközben ő maga és az önkormányzatok a legnagyobb „szennyezők”, hiszen parlagfűből a gondozatlan területeiken van a legtöbb. Vajon megfogják magukat büntetni ezért a hivatalok? Ugye nem tartják valószínűnek. Csak is bennünket, mert ebből élnek. Vannak akik még hisznek abban, hogy az állam óvja, segíti és táplálja alkotórészeit, az embereket? Nem, ez már jó ideje nem cél. Ehelyett a büntetés, az elvonás és a kiszolgáltatottság került előtérbe, no persze a humánum jegyében.
A tűzhöz közel ülők nem elégszenek meg az értelmetlen törvények érvényesítésével, a jó pénz reményében egyre őrültebb és költségesebb ötletekkel rukkolnak ki. Az eddigi legostobább „ötlet” a parlagfű megfigyelő műholdas rendszer volt! Istenem, azért valóban nagy az az állatkert, minden egyéb híresztelés ellenére…
A hatalom egy szintjén túl lehet, hogy vezetőknek már csak diagnosztizált eseteket fogadnak?
Úgy hiszem, az ilyen vezetőkre sokkal többen allergiásak az emberek közül, és nem kell műholddal keresni őket. Elég csak a híradót megnézni, máris elindul a többség nagy részében (közvélemény kutatók szerint 70%) a politika által kiváltott „allergiás tünetek” sokasága, melynek leggyakoribb jele az undor.
És mi lenne, ha ebben az esetben is a „gyomlálást”, mint megelőzést találnák célravezető megoldásnak a „közéleti allergének” okozta problémákra? Ennek biztosan nem örülnének a politikusok…
