Az évek teltek, és ez így ment tovább. Más gyerekek sokszor gúnyolódtak velünk, mi pedig azt gondoltuk, hogy nekünk van a legrosszabb édesanyánk a világon. De miután…
Az alábbi levelet egy fiatal lány írta édesanyjának, miután elvégezte a főiskolát. Nehéz szavakban kifejezni, amit az édesanyáktól kapunk gyermekkorban. Miután felnövünk és visszanézünk, rájövünk, hogy köszönetet kell mondanunk nekik azért, amit értünk tettek. Szeretetük és gondoskodásuk felbecsülhetetlen. néha szigorúak voltak hozzánk, mert egyszerűen nem engedhették meg, hogy valami butaságot elkövessünk…
“A legszigorúbb édesanya voltál a világon! Míg a többi gyerek édességet evett reggelire, mi kénytelenek voltunk zabkását, tojást vagy pirítóst enni.
Amikor más gyerekek kólát ittak mi csak vizet ihattunk. Soha nem vacsorázhattunk túl későn, míg más gyerekeket szüleik gyorséttermekbe vittek, ahol kedvükre lakmározhattak. Gyermekkorban mindig azzal vígasztaltam magamat, hogy nem vagyok egyedül, húgomnak és két fiútestvéremnek is ugyanolyan szigorú édesanyja van, mint nekem.
Amikor játszani mentünk, pontosan megmondta, hogy mikor jöjjünk vissza, és mindig ragaszkodott ahhoz, amit mondott. Egy percet sem késhettünk! Minden nap arra kényszerített, hogy tiszta ruhába járjunk és megfürödjünk, míg más gyerekek napokig ugyanabban a ruhában szaladgált az utcán. A többi gyerek kinevetett minket, mert a ruhát amiben jártunk, édesanyánk varrta, hogy pénzt takarítson meg.
De ez még nem minden! Otthonunkban szigorú fegyelem uralkodott. Még akkor is, ha későn feküdtünk le, reggel 8-kor talpon kellett legyünk. Soha nem aludhattunk délig, mint más gyermekek.
Lefekvés előtt pedig mosogatnunk kellett, vagy valami feladatot kaptunk a házimunkában, vagy főzni tanultunk. Néha amikor éjszaka megébredtem, arra gondoltam, hogy nekünk van a legszörnyűbb gyermekkorunk.
Édesanyánk mindig arra kért minket, hogy az igazat mondjuk, a teljes igazat és csakis az igazat, akkor is, ha rossz fát tettünk a tűzre.
Teltek az évek, de semmi sem változott. Reggelente nem maradhattunk az ágyban, mint más gyerekek, akik azt hazudták a szüleiknek, hogy betegek. Minden reggel iskolába mentünk!
Más gyerekek sokat lógtak az iskolából, de nekünk nemcsak ott kellett lennünk, hanem jó jegyeket kellett hazavinnünk. Édesanyánk megkövetelte tőlünk, hogy mindent megtegyünk ennek érdekében.
Az évek teltek, és ez így ment tovább. Más gyerekek sokszor gúnyolódtak velünk, mi pedig azt gondoltuk, hogy nekünk van a legrosszabb édesanyánk a világon. De miután elvégeztük a főiskolát és sikeres felnőttekké váltunk úgy érzem, hogy köszönetet kell mondanunk a “szívtelen” édesanyáknak, akik felelősségteljesen neveltek bennünket! Sok osztálytársam nem találta meg a helyét a világban, olyanok is vannak, akik bűnözőkké váltak, nekünk pedig mindegyikünknek sikeres életünk lehet.
Igaz, hogy sok dolog ami szórakoztatónak tűnt és amit barátainknak szabad volt, nekünk tilos volt. Nehéz volt mindig őszinte és tisztességes lenni.”
Most, hogy sok év után belegondolok, örülök és büszke vagyok arra, hogy nekünk volt a legszigorúbb édesanyánk a világon!”
Néha csak hosszú évek után értjük meg, hogy mit jelent igazi apának és anyának lenni. És ilyenkor megtanuljuk értékelni mindazt, amit értünk tettek!
Szerinted is nagyon fontos ez az üzenet? Akkor ne felejtsd el megosztani!
