A gyomor az emésztőrendszerünk fő része, ha valami probléma adódik vele, akkor bizony számos más életfunkciónk sérülhet. De vajon mi okozhatja, ha nem tudjuk rendesen megemészteni a dolgokat?
A visszatérő gyomorfájást okozhatja valamilyen fizikai, de akár lelki probléma is. Ha csak a fizikai oldalát kezeljük ki, és a lelki oldalával nem foglalkozunk, akkor minden bizonnyal nem fogunk tudni megszabadulni végleg a gyomorfájástól.
A gyomorfájás arra utal, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni a valóságot, és nem tudjuk megemészteni az új gondolatokat, helyzeteket.
Akkor is jelentkezhet, ha anyagi problémáink, és nehézségeink vannak, vagy, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk a minél több pénznek.
Azt jelzi, hogy pénzügyi szempontból feszültségeink vannak, vagyis, hogy ez egy égető, fájó téma az életünkben. Legyen szó akár egy valós, akár egy képzeletbeli, a jövőbeli anyagi helyzetünktől való rettegés.
A bizonytalanság mindig szorongást okoz, és ezzel együtt jár a gyomorfájdalom is. Vajon miért van az, hogy leggyakrabban a vizsgázás előtt álló diákok küzdenek gyomorfájdalommal?
A stressz, szorongás, bizonytalanság gyomorfájdalmat válthat ki, ugyanis nem vagyunk biztosak abban, hogy mit hoz a jövő számunkra.
Ha a gyomorfájdalomhoz savtúltengés is társul, azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy homokba dugjuk a fejünk, és ne foglalkozzunk a problémákkal.
Felgyűlnek a problémák, de nem foglalkozunk velük, viszont ezek lerakódnak, és nem tudjuk megemészteni őket. Ha hányás is társul a dologhoz, azt jelenti, hogy teljes mértékben elutasítjuk a számunkra nem kedvező történéseket.
A gyomorfekély azt jelzi, hogy a valóság nem egyezik meg a vágyainkkal, és ebből egy óriási belső feszültség, majd “seb” keletkezik. Ha nem adunk hangot az ellenérzéseknek, elfojtjuk a dühünk, akkor bizony kialakul a gyomorfekély.
Próbáljuk megtalálni a probléma igazi forrását, mielőtt bevennénk a fájdalomcsillapítót.
Tegyünk fel magunknak kérdéseket, hogy mi az, amit nem tudunk elfogadni, megemészteni az életünkben. Legyünk türelmesek, és elfogadóbbak önmagunkkal szemben!
