Felajánlani a szívedet valaki másnak, nagyon nehéz dolog. A gyomorban repkedő pillangó érzésen kívül egyben félelmetes is a felismerés, amikor rájössz, hogy fülig beleszerettél valakibe.
Ott vannak a túláradó érzelmek, amelyeket ilyenkor úgy érezzük, nem tudunk kontroll alatt tartani. Annyi sok butaságra rá tud venni a szerelem, igaz?
Aztán ott van az a számtalan, félelemből generált kérdés a fejünkben: ‘Elég vagyok neki?’, ‘Annyira szeret, amennyire én őt?’, ‘Ha jobban megismer, el fog hagyni?’, stb.
Sajnos gyakran előfordul, hogy a másik kedvéért olyannyira képesek vagyunk megváltozni vagy önmagunk ellen cselekedni, hogy már magunkra sem ismerünk. A következőkben éppen egy ilyen lányról lesz szó.
Az ő nyílt levelét olvashatod, amelyet a barátjához címzett.
“Mindig azt mondtad nekem, hogy nem nézek ki jól hosszú hajjal és neked jobban tetszenek a rövid hajú lányok, így mindig visszavágattam a hajam.
Kinevettél és azt mondtad, hogy úgy nézek ki, mint egy bohóc, amikor befestettem a hajam pirosra, ezért egy héttel később visszafestettem szőkére.
Mindig piszkáltál, amiért túl sok sminket viselek – a szememet és a szempillámat húztam csak ki legtöbbször – , ezért ezt is abbahagytam.
Azt mondtad, hogy a tetoválásaim és a piercingem csúnyák és slamposak és próbáltad kivetetni a köldökpiercingemet minden egyes alkalommal, amikor láttad. Kivetettem és többé nem csináltattam tetoválást sem.
Minden egyes alkalommal kritizáltad a striáimat, ezért mindent megtettem, hogy rendesen takargatni tudjam őket.
A hibáimra mindig felhívtad a figyelmet, ezért szép lassan elvesztettem melletted az önbizalmam.
Mindent megtettem, hogy olyan legyek, amilyennek látni szerettél volna. Mindent úgy csináltam, ahogy mondtad. Így sem voltam elég. Elhagytál egy szebb és fiatalabb lányért. Valakiért, akit majd újra meg akarsz változtatni a saját ízlésedre. Mindenért hibáztattam magam, amiért te engem.
Aztán végül kezdtem tisztán látni. Nem te voltál túl jó nekem, hanem éppen ellenkezőleg. Nem én voltam kevés neked. Te voltál az, ki képtelen voltál úgy elfogadni és szeretni engem, ahogy vagyok. Hiszen én úgy szerettelek, ahogy voltál.
Tehát itt vagyok, pár hónappal később. A hajam túlnőtt a vállamon és befestettem pirosra. Lett új tetoválásom és piercingem is. Elkezdtem újra festeni magam. A striáim még mindig megvannak, de végre visszatért az önbizalmam. Végre elégedett arc néz vissza rám a tükörből.
Nagyon nehéz bevallani, hogy milyen sebezhetővé váltam egy pasi miatt. Ez egy olyan dolog volt, amit megfogadtam, hogy soha nem fogok megengedni magamnak. Megalázó a gondolat is, hogy milyen mélyre süllyedtem. De az, hogy ezt el merem ismerni, azt jelenti, visszatértem a régi önmagamhoz. Végre szabadnak érzem magam.”
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
