Olyan korszakban élünk, ahol az erőszak mindennapos. Szerte a világon történnek támadások, és bár a helyzetek rémisztően hangzik, ahogy az idő elhalad, a terror elhalványul. Csak egy újabb szalagcímmé válik. Az áldozatok, az életben maradtak és a családjaik statisztikává válnak.
A politikai szférában nyelvi háborús övezet alakul ki, amelyből még több erőszak származik. A támadások, a háború és a tiltakozás a világ minden táján jelen van, távol a szülővárosunktól, ezért nem ijeszt meg minket. Bár ennek a félelemnek a hiánya önmagában is rémisztő. Érzéketlenné váltunk az erőszakra.
“Mivel ily módon kimosták az agyunkat, nem vesszük figyelembe az egyének szenvedését” – írja a Dalai Láma a legutóbbi, a háborúról szóló nyilatkozatában. “… Mindannyian meg kellene, hogy rémüljünk a tragédia mértékétől, de túlságosan össze vagyunk zavarodva.”
A háború valósága
“Természetesen a háborúk és a nagy katonai létesítmények a világ legnagyobb erőszak forrásai” – írja a dalai láma. “Attól függetlenül, hogy a céljuk védekezés vagy támadás, ezek a hatalmas erőteljes szervezetek kizárólag azért léteznek, hogy embereket öljenek.”
Annyira megszoktuk a háború fogalmát, hogy a tragédiák már nem zavarnak minket. “Ha engem érinti személyesen, akkor nem számít” – gondoljuk. Szemet hunytunk mások súlyos helyzete fölött, és nem gondolunk bele az egyén szerepünkbe.
Miért hangzik természetesnek a háború a legtöbb ember számára?
“Mivel a hadviselés legális, úgy érezzük, hogy a háború elfogadható” – írja a dalai láma. “Általában senki sem érzi úgy, hogy a háború bűnös lenne, vagy elfogadná a bűnös hozzáállást. Tény, hogy agymosottak lettünk. ”
Felkészítettek minket arra, hogy közömbösek legyünk a háború borzalmaira. Ez az érzés fog el bennünket, ha a szalagcímek között erőszakot látunk és könnyedén részeseivé is váljunk annak.
“Egyes katonák azt mondták nekem, hogy amikor elsőként lőttek, kényelmetlenül érezték magukat, ám amikor folytatták a gyilkosságot, már teljesen normálisnak érezték magukat. Idővel mindenhez hozzá lehet szokni.”
A háború kimondatlan veszélyei
Azt írja: “Nem csak a háborús időkben pusztítóak a katonai létesítmények. Az emberi jogok legnagyobb megszegői, erre vannak tervezve, és maguk a katonák szenvedik el a legjobban ezt a visszaélést…Azután kénytelenek lesznek feladni egyéni akaratukat, és végül feláldozni az életüket.”
Megvédjük az embereket a visszaéléstől és a hátrányos megkülönböztetéstől, de elfogadjuk a politikai erőszakot. A fronton haldokló katonák ténye lesújtó, de még szörnyűbb a terrorcselekmények áldozatainak helyzete. Ugyanakkor mégis mindkét esetben az emberi életről van szó, csak az előbbihez jobban hozzá vagyunk szokva.
A Dalai Láma még egy veszélyről ír: “Minden társadalomban vannak olyanok, akik destruktív szándékúak, és a kísértés, hogy hatalmat szerezzenek egy olyan szervezet felett, amely képes teljesíteni vágyaikat, delejező. Amíg erős hadseregek léteznek, mindig fennáll a diktatúra veszélye.”
Mi van, ha szükség van a háborúra?
“Azt azonban szeretném világossá tenni, hogy, bár mélyen ellenzem a háborút, nem támogatom a megalázást. Gyakran szükség van erőteljes kiállásra az igazságtalan agresszió ellen.”
Bemutatja a második világháború példáján, hogyan szüntette meg a náci Németország zsarnokságát és a koreai háborút, amely segítette Dél-Koreát a demokrácia megteremtésében. Azonban mégis csak utólag tudjuk eldönteni, hogy egy háború igazságot szolgált e. A történelem folyamán számos csata vérengzéssel ér véget, minden igazságosság nélkül.
Mi a megoldás a háborúra?
“Az elmúlt negyven év Európában háború mentesen telt, amely nem volt igazi béke, csak annak egy hamis mása. A legjobb esetben a béke fenntartására szolgáló fegyverek csak ideiglenes intézkedést szolgálnak.”
Jelenlegi politikai helyzetünkben nehéz elképzelni a világbékét. A háború része a történelemnek és az életünknek. Mégis a gyors változások idejét éljük. A háborút a lakosság hozzájárulásával hozták létre, így képesek vagyunk ellenszegülni és visszavonni erőszak elfogadását.
“Mindaddig, amíg az ellenfelek nem bíznak egymásban, számos tényező felboríthatja a hatalom egyensúlyát” – zárja le a Dalai Láma. “A tartós béke csak a valódi bizalom talaján épülhet fel.“
