Az orvosok a terhesség félidejénél már-már utasították a kismamát, hogy járuljon hozzá az abortuszhoz, a magzatnak ugyanis semmi esélyt nem adtak a túlélésre. A szülők viszont szilárdan hittek gyermekük élni akarásában, és most, a kisfiú első születésnapján beigazolódott, hogy érdemes volt küzdeni. A kis Jett Morris mindössze 25 hetesen jött a világra, alig nyomott 70 dekát, és annyira aprócska volt, hogy vetekedett egy teniszlabdával.
Mhairi és Paul Morris nem akartak lemondani róla, amikor a kismama terhessége váratlanul tragikus fordulatot vett. Az anya a terhesség 20. hetében járt, amikor megrepedt a burok és elfolyt a magzatvíz – a koraszülés legbiztosabb jeleként, de a túl korai időpont miatt ez a biztos vetélést is jelentette egyúttal. Ahogy a szülők a kórházba kerültek, az orvosok mindössze öt percet adtak nekik, hogy megvitassák, hogyan tovább – és persze erős nyomást gyakoroltak rájuk, hogy a babát el kell vetetni.
Ők azonban nem voltak hajlandók aláírni az abortuszba beleegyező nyilatkozatot, még akkor sem, amikor a következő napokban folyamatosan az orruk alá nyomták a papírt. Mhairi azt mondta, biztos benne, hogy a születendő baba egészséges lesz, és ő addig fogja hordani, amíg képes rá. “Nem úgy látták, mint egy gyermeket, csak életképtelen magzatnak nevezték. Dermesztő volt, én pedig kis híján belepusztultam. A terhesség korai szakaszában voltam, és senki sem jött a gyermekgyógyászatról, hogy megbeszélje velem az egyéb lehetőségeket” – meséli.
Ám a 20 hetes ultrahangon minden a legnagyobb rendben volt a baba fejlődését tekintve, és már azt is tudni lehetett, hogy kisfiú lesz, így még nehezebb volt azt mondani az anyának, hogy szakítsák meg a terhességet. Pedig még az orvos is azt mondta, semmit nem tehetnek a magzatvíz elfolyása után, és amikor odaért a kórházba Paul is, az orvos úgy forgatta a szemeit, mintha csak azt akarná mondani: csak az időt vesztegeti a 34 éves kismama és a férje. “Azt mondtam Paulnak: ki kell jutnunk innen!” – folytatta az anya.
Amikor ezt közölte az orvossal is, azt felelték neki, hogy nagy valószínűség szerint 48 órán belül úgyis be fog indulni a szülés és a baba meghal. Aztán eltelt egy nap, és még mindig semmi jele nem volt annak, hogy Jett ki akar bújni – ezért Mhairi engedélyt kapott a hazatérésre a Nyugat-Sussexben lévő Crawley-ban álló otthonukba.
12 nappal később, 2013. december 6-án mentő vitte őt a 80 mérfölddel távolabbi portsmouthi kórházba, a közelebbi Trust kórháza ugyanis csak 28 hetesnél idősebb magzatok ellátására volt felkészülve.
Az orvosok felkészítették a vajúdó kismamát, hogy fia minden valószínűség szerint agysérült lesz, de ez nem is fontos, mert a szülést úgysem fogja sokkal túlélni, a még kifejletlen tüdeje miatt. Jett azonban igazi harcos: úgy bújt ki a mamájából, hogy megállás nélkül ficánkolt és rugdosott, és még egy kis cincogást is hallatott. Krónikus tüdőbetegségben és sárgaságban szenvedett, de mindkettőből felépült, miközben az inkubátorban a szükséges szervei tovább fejlődtek.
A babát három hónappal később, március 5-én engedték haza, 3 héttel az eredetileg kiírt születési időpont, azaz március 24. előtt – vagyis ekkor még mindig csak 8 hónap telt el a fogantatása óta. Az egyetlen, ami visszamaradt a korai szülés miatt, az a Jett szívén lévő két kis lyuk, de a vizsgálatok azt mutatták, hogy ez egyelőre nemokoz gondot – talán később még meg kell műteni, de nem most -, ezért a mobil lélegeztetőgépről is lekerült májusra.
“Boldogan ért véget a történet, de aggodalommal tölt el, hány anyák választhatták az abortuszt, miközben a babák túlélhették volna” – mondta Mhairi. Most, néhány héttel Jett első születésnapja után azért állt a nyilvánosság elé, hogy talán őt hallva más anyák is jobban meggondolják majd, milyen lehetőségeik vannak a terhesség folytatására.
A kórház eközben nyilatkozatot adott ki, melyben közölték, hogy a szülés körüli problémákat kivizsgálják, a későbbiekben viszont maximálisan együttműködtek a családdal és minden létező esélyt megadtak a legkorszerűbb ellátással a kisfiúnak, aki anyja félelmei ellenére remekül éli az életét.
