Charles Darwin-nak, a világ leghíresebb biológusának és az izgalmas új fajok kutatójának szokása volt, hogy belsőségesebben is megismerkedjen az általa felfedezett fajokkal. Darwin jól ismert az élete során általa felfedezett és tanulmányozott fajokról.
Azonban kiderült, hogy nem csak azért becsülte meg őket, amit a tudományok asztalához hozzátettek, ugyanígy becsülte azt, amit egy másik asztalhoz, mégpedig a konyhaasztalhoz hozzáadtak.
Ez így igaz, a világhírű biológusnak, aki új és izgalmas fajok felfedezésének és kutatásának szentelte az életét, szokása volt, hogy még közelebbről is megvizsgálja őket. Számos utazása során életében több tucat különböző állat húsát megkóstolta, kezdve a pumától egy struccszerű madáron át egy 9 kg-os rágcsálóig.
Darwin furcsa ízlése a ritka állatok kapcsán a Cambridge-i Egyetemen töltött napjaiban kezdődött, amikor csatlakozott a Glutton Club néven ismert klubhoz.
A klub, mint a legtöbb ilyen, hetente ülésezett. Azonban, amíg a legtöbb klub azért találkozott, hogy a heti feladatokat megvitassák, ennek a klubnak csak egy kötelessége volt – fogyasztani “a madarakat és vadakat, amelyek még ismeretlenek voltak az emberi ízlésnek.”
Az együtt töltött idő alatt a klub többnyire a madarakat, köztük a sólymot, egy kócsagszerű madarat, amelyet bölömbikának neveztek el és a barna baglyot. A bagoly volt a klub bukása, mivel elvesztették gusztusukat, amikor “leírhatatlan” húst megkóstolták. Egyértelműen nem jó értelemben volt leírhatatlan.
A kis nandut, amely Darwin-nandu néven ismert, Darwin Argentínában fogyasztotta.
Habár a Glutton Club tagjait a bagoly íze elriasztotta, Darwinnak fennmaradt az hajlama a szokatlan ételek fogyasztásával kapcsolatban.
Amikor világkörüli útjára indult az HMS Beagle fedélzetén, folytatta kulináris kalandjait. Annak ellenére, hogy hogy elkötelezett volt a ritka állatok tanulmányozását, osztályozását és katalogizálását illetően, továbbra is kóstolgatta őket a tudomány nevében.
Utazása során Darwin vacsorázott pumából, amit “rendkívül hasonlatosnak” tartott a borjúhúshoz, iguánát, tatut és a híres galápagoszi óriásteknőst is. Nem csak a teknős húsát, de hólyagjának tartalmát is megkóstolta, amelyet tisztának és kissé keserűnek írt le.
Argentínában Darwin-nandut, a strucc dél-amerikai változatát is megkóstolta, amellyel több hónapot töltött, hogy megpróbálja elkapni tanulmányozásra. Nyilvánvalóan Darwin csapata, tudatában annak, hogy milyen különleges vágya van ritka fajokat kóstolgatni, úgy készítettek neki madárhúsokat, hogy nem is informálták róla, éppen mi az, amit tálalnak neki.
Miután rájött, hogy a még nem osztályozott nandut fogyasztja éppen, Darwin pánikba esett, mindenkinek megparancsolta, hogy hagyja abba az evést, és összegyűjtötte az összes fennmaradó csontot, tollat, bőrt és gyomrot, hogy azonnal visszaküldje Angliába biztonságos megőrzésre.
Az aguti volt, Darwin kedvenc étele.
A feljegyzései szerint Darwin kedvenc étele az útja során egy 9 kg-os rágcsálóé volt, amelyet agutinak ismernek, amiről ezt jegyezte meg: “a legjobb hús, amit valaha kóstoltam“.
