Túlságosan el vagyunk foglalva a saját problémáinkkal, és közben nem vesszük észre, hogy mennyi ember van nap mint nap körülöttünk, akinek szüksége lenne a segítségünkre. Van akinek a legkisebb segítség is óriási segítség.
A 16 éves fiú minden nap egy koldus mellett ment el az utcán, és sajnálta, mindig adott egy kis aprót neki élelemre. Egy idő után szóba elegyedtek, kiderült, hogy a koldust Ivánnak hívják.
Az elején tiltakozott, és nem akarta a fiataltól elvenni a pénzt, de egy idő után engedett neki, hiszen látta, hogy tiszta szívéből adja.
A koldus nagyon hálás volt azért, hogy ez a fiatalember ennyire odafigyelt arra, hogy minden nap legyen, amit egyen.
Iván azonban egyik nap eltűnt a megszokott helyről, hiába kereste a környéken a fiú, sehol sem találta.
Telt múlt az idő, a fiú férfivé cseperedett, és egy nap amint az irodába sietett, egy öltönyös férfi állította meg az utcán.
“Elnézést uram, megismer engem?”-kérdezte az öltönyös tőle.
A férfi egy darabig zavarban volt, hiszen nem tudta, hogy ki ez az idegen, és mit akarhat tőle. Aztán kezdett ismerős lenni neki az öltönyös, és rájött, hogy ez Iván, az egykori hajléktalan.
“Iván? Komolyan? Hát el sem hiszem”-és könnyek szöktek a szemébe.
“Köszönök minden segítséget, amit annak idején kaptam. Nagyon sokat jelentett akkor, hogy valaki odafigyel rám”-mondta Iván.
Kiderült, hogy sikerült munkát találnia, és eljárt egy pszichológushoz is, hogy rendezze a régi problémáit, és így végre újra teljes értékű ember lett belőle.
Mennyire fontos az, hogy odafigyeljünk arra, kinek segítségre van szüksége. Nyújtsunk támogatást az elesetteknek. Mikor segítettél utoljára egy rászoruló emberen?
