Az anyaméh áruba bocsátása, vagy ahogyan általánosabban ismert, a béranyaság kifejezetten népszerűvé vált az Egyesült Államokban az elmúlt időszakban.
A Betegségellenőrzési és Megelőzési Központja és a Támogatott Reproduktív Technológiai Társaság legújabb jelentései azt mutatták ki, hogy a béranyától született gyermekek száma 2004 és 2008 között 738-ról közel 1400-ra növekedett.
A 31 éves Jessica Allen beleegyezett, hogy egy kínai pár béranyja lesz – a Liu családé, akik egy amerikai nőt szerettek volna választani. De valami nagyon váratlan dolog történt Jessicával, amit még a legvadabb álmaiban sem gondolt volna. Ebben a helyzetben senki más sem képzelte, hogy ez megtörténhet.
A kaliforniai Jessica, egy San Diego-i székhelyű, Omega Family Global nevezetű béranyai ügynökségen keresztül került kapcsolatba Liu-ékkal. Hamarosan megkezdődött a béranyasági procedúra és 2016 áprilisában az orvosok az IVF -eljárást (in vitro megtermékenyítés) alkalmaztak az embrió beültetésére Jessica méhébe.
A nagy meglepetés csak ezután következett
Hamarosan jött a jó hír, hogy Jessica terhes a házaspár gyermekével. Azonban a legnagyobb megrázkódtatás a terhesség hatodik hetében érte őt, amikor közölték vele, hogy egy másik csecsemőt is hord a méhében. Jessica el sem tudta képzelni, hogy mi történik a méhében. Úgy gondolta, hogy talán a pár embriója kettévált és egypetéjű ikreket várnak.
Azonban a sokk itt nem ér véget. Egy hónappal később Jessica megszülte a két babát és azonnal észrevették, hogy az “ikrek” egyáltalán nem azonosak. Abszolút különböztek egymástól.
Kételyeit a DNS-teszt is megerősítette, amely kimutatta, hogy az egyik gyerek a kínai pár gyermeke, a másik pedig Jessica saját babája. Kiderült, hogy egy nagyon ritka állapotban volt, amit szuperfetációnak hívnak. “Az IVF -eljárás után természetes úton is teherbe estem.” – magyarázta Jessica a The New York Postban közzétett interjújában.
Mi az a szuperfetáció?
A szuperfetáció olyan állapot, amelyben egy nő úgy esik teherbe, hogy közben már a méhében hordozza gyermekét. A Live Science-ban megjelent interjúban Dr. Saima Aftab, a Nicklaus Gyermekkórház Magzatvédő Központjának orvos igazgatója azt mondta: “Nagyon ritka eset, kevesebb, mint egy tucat szuperfetációról számoltak be eddig az orvosi szakirodalomban.”
7 különböző ikerpár típus létezik
Egypetéjű, kétpetéjű, fél-azonos (amikor 1 petesejtet 2 hímivarsejt termékenyít meg, majd szétválik), tükörkép (különböző fizikai tulajdonságokat egymás tükörképi oldalán viselnek), vegyes kromoszóma (amikor 2 petesejt 2 hímivarsejttől termékenyül meg, amelyek aztán egybeolvadnak), szuperfekundáció (egy anya 2 különböző férfitől hord gyermekeket a méhében), szuperfetáció.
Normál esetben ez nem fordulhat elő
“Normális terhesség esetén számos biológiai folyamat indul be, amelyek megakadályozzák, hogy egy nő teherbe essen ez idő alatt, és a szervezet olyan hormonokat szabadít fel, amelyek átmenetileg leállítják az ovulációt, ugyanakkor a spermium sem tud ilyenkor a méhbe jutni és egy másik embrió megtapadása is szinte lehetetlen volna a méhfal állapota miatt.”- mondta Dr. Aftab.
“A szuperfetációban azonban nem áll le az ovuláció. A szuperfetációban egy nő peteérése teherbe esés után is, így esély van az újabb megtermékenyítésre. Ilyenkor a két magzat kora különbözik, tehát gyakorlatilag nem ikrek, csak azonos időben fejlődnek az anyaméhben. ”
Hozzátette: “Az állapot azonban nem azonosítható, hiszen a magzatok olyan korai fejlődési stádiumban vannak, hogy csak ikerpárnak tekinthetők. Egyedül akkor derülhet ez ki, ha az orvosok egyértelműen különbséget tudnak tudni a magzatok érettségében – vagy mint Jessica esetében, amikor a babák különböző szülőktől, esetleg más apától származnak, így azt egy DNS-teszttel lehet ellenőrizni.”
