A múltkor bementem a gyógyszertárba, és vazelint kértem. Ez egy kis forgalmú patika, nem is volt rajtam kívül senki vevő, úgyhogy a legnagyobb lelki nyugalommal mondtam a patikusnak, hogy mit szeretnék.
Amikor meghallotta, hogy vazelint szeretnék, elkerekedett a szeme, és rögtön visszakérdezett: mire kell? Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, nem gondoltam, hogy egy ilyen egyszerű kérésre így kell reagálni.
Majdnem elkezdtem felháborodva hőbörögni, hogy semmi köze hozzá, csak adja oda, amit kértem, amikor bevillant, hogy hát ez biztos azt hiszi, hogy szexhez kell a síkosító, és biztos inkább valamilyen síkosítót ajánlana.
Magamban ekkor már elkezdtem kuncogni, mert gondoltam, ha megtudja, mire kell, biztos leesik majd az álla. Így hát végül feleltem a kérdésre. Futáshoz – mondtam kis hatásszünet után.
A gyógyszertárosnő reakciója megfizethetetlen volt. A megrökönyödéstől még tágabbra nyíltak a szemei, a száját is eltátotta – az egész testtartásán látszott, hogy teljesen meglepődött. Végül ki is mondta: ő ilyet még nem hallott.
Ekkor szépen elmagyaráztam neki, hogy a legtöbb hosszútáv futó használ valamilyen síkosítót, ugyanis futás közben a nadrág szára, a ruha ujja kidörzsöli a bőrt, ami igencsak fájdalmas. Én a lábujjaimat is be szoktam vele kenni, ha 20 km felett futok, mert így kevésbé viseli meg a lábfejemet és a körmeimet a futás. És mivel a vazelin olcsóbb, mint a futóboltokban kapható síkosító stiftek, ezért én inkább ezt veszem.
Ezek után szó nélkül odaadta a vazelint. De még mindig nem értem, miért kérdezte meg, mire kell. A zöldségesnél sem kérdezi meg senki, hogy miért kell nekem kígyóuborka, vagy banán…
Forrás:blikkruzs.blikk.hu
