Egy amerikai, végső stádiumos rákos beteg, James Wathen annyira leépült, hogy már nem tudta magát ellátni, ezért kórházba szállították. A férfi állapota a kórházban tovább romlott, fájt mindene, nem evett. Érezte, hogy már nem sok van neki hátra, ezért arra kérte a kórházi alkalmazottakat, hogy hadd találkozhasson még egyszer, utoljára a kutyájával, Bubbával, a félszemű csivavával.
Bubba addigra már egy állatmenhelyre került, mivel a férfinak nem volt senkije, aki gondoskodhatott volna a kutyáról. Az utolsó kívánság végül teljesült, a kórház dolgozói munkaidőn kívül felkeresték az összes szóba jöhető állatmenhelyet, mire megtalálták a kutyát. Már csak egy akadály maradt: a kórházba szigorúan tilos volt bármilyen állatot bevinni.
Szerencsére a vezetőség kivételesen eltekintett az előírásoktól, és beengedte a kutyát a gazdájához.
És ekkor valami olyasmi történt, amit a kórház legtapasztaltabb dolgozói se hittek el elsőre.
A rákos férfi állapota hirtelen javulni kezdett.
A férfi a találkozás után erőre kapott, életvidám lett. Az étvágya is visszajött. A kórház főnővére soha korábban nem tapasztalt hasonlót:
“Mintha más ember lenne. Nem gondoltam volna, hogy az egészségi állapotán is ennyit javít, hogy láthatta a legjobb barátját.”
– mondta.
Most együtt van James és Bubba, mindketten jól vannak. Ha James így folytatja, ilyen életvidám marad, akkor akár több évet is leélhet még. Természetesen Bubba mellett.
A kórház a javulást látva úgy döntött, hogy ezentúl minden súlyos betegnek megengedi, hogy rendszeresen találkozzon a háziállatával. Az utóbbi években egyébként egyre több tudományos kutatás is bizonyította, hogy a háziállatok pozitív hatással vannak a gazdájuk egészségére.
