Hajlamosak vagyunk úgy kezelni a hajléktalanokat, mint valami utcán mászkáló, arc nélküli embereket. Nem is lehetnénk távolabb a valóságtól. A hajléktalan embereknek is vannak érzéseik, gondolataik és álmaik. Sokszor kiderül, hogy meglepő ugyan, de akiknek a legkevesebb van, legtöbbször azok adnak a legtöbbet.
Valami hasonlót élt át a São Paulo-ban élő, 24 éves Caroline Santana is nemrégiben.
Egyik este éppen a hazafelé tartó buszra akart felszállni, amikor átkutatva a táskáját, észrevette, hogy a bérlete elveszett és nincs elég pénze, hogy jegyet vegyen magának.
Éppen ekkor egy férfi közelített felé. Egyértelműen hajléktalan volt és pénzt akart kérni. „Ekkor azt mondtam – Tudna várni egy percet? Azt hiszem elvesztettem a bérletem”- írta Caroline a Facebookon.
„Mennyire van szükséged a jegyhez?” – kérdezte a férfi. „Csak 4 realom van (brazil valuta =326 Ft), de neked adhatom.”
Caroline igazán meghatódott, de nem fogadta el a pénzt.
„Biztos vagy benne? Neked adom. Nem hagyhatom, hogy sétálj. Segítek szívesen.”- mondta a férfi.
Caroline még egyszer megnézte a táskát és megtalálta a bérletet.
Megköszönte a hajléktalan férfinek a kedvességét és az önzetlen gesztust és a busz felé vette az irányt. Pár másodperc múlva visszafordult. Készíteni akart egy képet, hogy posztolhassa a Facebookon, hogy mekkora szíve van ennek a férfinek.
Bejegyzése óta 650.000 like-ot és 120.000 megosztást kapott.
„Csekély gesztus volt? Igen. De csodás lecke is. Ez az úriember, akinek oly kevese van és mások jóindulatától függ a túlélése, hajlandó lett volna az összes pénzét nekem adni, hogy ne kelljen gyalog hazamennem. Biztos vagyok benne, hogy a külseje alapján ítélik meg az emberek és sokan gondolják, hogy rossz habitusú és talán tolvaj is. De nem! Hatalmas szíve van.”
Ez a történet az emberségről, a bölcsességről és a szeretetről szól. Soha ne ítélj meg másokat a külsejük alapján. Egyedül nem válthatjuk meg a világot, de mindannyian tehetünk érte valamit. Együtt többre vagyunk képesek.
Oszd meg ezt a történetet, ha egyetértesz!
