A világhálónak köszönhetően manapság már olyan részleteket is megtudhatunk például, hogy mit vacsorázott a nőgyógyászunk, vagy milyen kanapéja van a körzeti rendőrnek. Kell ez nekünk?
Kik azok, akik minden apró történést megosztanak önmagukról, akik állandóan posztolnak?
Életünk nagy részét azzal töltjük, hogy mások életét kritizáljuk, ahelyett, hogy a sajátunkat élnénk.
Miért jó az nekünk, ha folyton a másikról alkotunk véleményt, ráadásul negatív véleményt, mert valljuk be nagyon kevés pozitív véleménynek adunk hangot.
Azzal azonban nem árt tisztában lenni, hogy az interneten megjelent kép a valóság alig 50%-át érinti. Mert hát ki fog képet feltenni a rossz házasságáról, az anyagi nehézségeiről, a rossz pillanatairól?
Így kerülnek fel a világhálóra a sok-sok filterrel ellátott, kikozmetikázott valóságról szóló képek.
Felmérések szerint az igazán boldog, és kiegyensúlyozott párkapcsolatokról ritkán látunk képeket. Ők azok, akik nem kérkednek, nem kell bizonyítsák senkinek a szerelmüket, boldogságukat, nem vágynak a lájkokra, az elismerésekre.
Pontosan úgy szeretik, és értékelik az életüket, amilyen, és ez pont elég nekik.
Ha valaki a problémák, és negatív posztok kommentek megszállottja, jó, ha tudja, hogy ezekkel semmit sem ér. A változás a cselekvéssel, és nem a kommentálással kezdődik. Azok az emberek, akik boldogak, nem értik azokat, akik folyton a párkapcsolatukról tesznek fel képeket.
Miért kell mutogatni, hogy milyen jól vagyunk, ha mi magunk elégedettek vagyunk?
Az igazán boldog emberek értékelik, és kihasználják az egymással töltött időt maximálisan, és nem azzal töltik el, hogy posztolgassanak a közösségi hálóra.
Kutatók szerint azok akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán használják a közösségi hálót sokkal boldogabbak, és kiegyensúlyozottabbak.
