Egy idős asszony elvesztette a férjét. Mikor a fia meghallotta, hogy milyen imával fohászkodik Istenhez, elsírta magát.
Egy idős, szegény házaspár egy London melletti kis vidéki falucskában lakott. Egy felnőtt fiúk volt. Éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy az egy szem gyermeküknek mindent meg tudjanak adni.
A fiú végül mérnöki diplomát szerzett, és egy közeli városban sikerült is a szakmájában elhelyezkednie. A házassága is jól alakult, egy gazdag lányt vett el feleségül, akivel jól megvoltak.
A házasságuk első hónapjaiban a fiatal házasok a fiú szüleinél laktak, de a feleség hamarosan megelégelte a vidéki környezetet, és meggyőzte a férjét, hogy költözzenek be a városba, és a szüleit hagyják magukra.
Az idő ahogyan telt, a fiatal férfi egyre előrébb lépdelt a karrier lépcsőfokán. Egyszer egy álláshirdetésre bukkant az egyik lapban, ami egy Dél-Ázsia-i remek munkahelyről írt, szakembereket kerestek.
A fiatalok össze is csomagoltak, és több évig éltek az egyik fejlett keleti országban, messze a férfi szüleitől. Eleinte még a férfi küldött némi pénzt haza, de egy idő után majdnem teljesen megfeledkezett azokról az emberekről, akik neki életet adtak.
De minden este azt álmodta, hogy egy férfi fehér köpenyben azt mondta neki, hogy „valakinek szüksége van rád”.
Egy nap a férfi eldöntötte, hogy itt az ideje annak, hogy hazalátogasson a falujába. Amikor belépett a szülői házba, nem ismert semmire rá, minden megváltozott. A lakóház az összeomlás szélén állt.
Arra ment egy kisfiú, aki elmondta: „Ebben a házban egy idős, vak nő él, akinek hónapokkal ezelőtt halt meg a férje. Van egy fia, de nem tud semmit róla, már évek óta nem beszéltek. Senki sem látogatja meg őt, alig tud gondoskodni magáról.”
A férfi belépett az ajtón, meglátta az anyját az ágy előtt. Az idős nő valamit motyogott magában. A férfi előbbre lépett és a következőket hallotta:
„Istenem, már nagyon öreg vagyok, és már vak is. A férjem nincs mellettem, senkim sincs már, aki eltemetne, ha meghalok. Arra kérlek, hogy segíts a fiamon, hogy ő találja meg a boldogságát, mert ő az én szemem fénye!”
Amikor ezt a fiú meghallotta, sírva fakadt, és alig tudta abbahagyni.
Egy emberi test 45 egységnyi fájdalmat képes kibírni, egy nő szülés közben az 57-et is túléli. Ez a fájdalom 20 csont egyidejű törésével ér fel.
