Egy angol ápolónő tanulmányozni kezdte a halálközeli élmény jelenségét. Kezdetben szkeptikusan állt hozzá, mert a hivatalos tudományos elmélet híve volt. E szerint amikor az emberi szervezet működése kezd leállni, az agyba egyre kevesebb oxigén jut, emiatt a páciens hallucinálni kezd.
Aki már átélt halálközeli élményt (HKÉ), hasonló dolgokról számolt be. A folyamat sistergéssel, különböző zajokkal vagy egy kattanással kezdődik. A páciens lassan elhagyja a testét, emelkedni kezd, és látja magát fölülről. Aztán egy alagútban közeledik valamilyen nagy fényesség felé, találkozik elhunyt szeretteivel, s közben nagy béke és boldogság szállja meg. Sok esetben a páciens gyönyörű rétre jut, ahol éteri zene szól. A legtöbben hosszú utazásról számolnak be, holott csak pár másodpercig vagy percig öntudatlanok. Egyesek viszont azt mnesélik, hogy felgyorsul az idő a HKÉ alatt. Abban mindenki egyetért, hogy az élmény teljesen valósnak tűnik, a látvány és a hang éles. Sokan elégedetlenek, szomorúak, amikor visszatérnek az életbe, mintha öntudatlanságuk alatt ott jártak volna, ahová mindig is vágytak.
Penny Sartori ezzel a tudással vágott neki nyolc éves kutatásának, s mire nekiállt, hogy megírja tapasztalatait, már szilárdan hitt abban, hogy a HKÉ nem hallucináció, hanem valós, létező dolog. Könyve február elején jelenik meg Angliában The Wisdom of Near-Death Experiences (A halálközeli élmények tanulsága) címmel. Kutatásait korábban tudományosan is elismerték, a 2005-ben publikált tanulmányával doktori fokozatot szerzett. Akkori munkáját néhányan ellenérzésekkel fogadták orvosi körökben, mert a leírt jelenségek egy része megmagyarázhatatlan a tudomány mai állása szerint. Most összefoglaljuk a megjelenés előtt álló kötet három legérdekesebb történetét.
Dr. Sartori egyik betege egy hatvanéves férfi volt, akit rákkal műtöttek, majd fertőzést kapott a kórházban. Állapota javulóban volt, de hirtelen eszméletét vesztette, és válságos állapotba került. Három órán keresztül nem tért vissza az életbe – ám később kiderült, hogy ezalatt nagyon hosszú utat tett meg. Tomnak klasszikus HKÉ-je volt. Elhagyta testét, látta felülről a betegszobát, majd hirtelen egy rózsaszín szobába került, ahol édesapja várta egy férfivel az oldalán. Apjával Tom telepatikus úton beszélgetett. Az apja mellett álló férfinek loboncos haja és nagyon szép szeme volt. Egyszer csak Tom úgy érezte, megérinti valami. Hirtelen visszakerült a betegszobába, föntről látta saját magát és a körülötte nyüzsgő orvosokat. Látta Sartorit is, amint éppen a száját tisztítja belülről. Az ápolónő szerint Tom pontosan látott mindent a szobában, holott eszméletlen volt, amit a rákötött gépek adatai is bizonyítottak. Miközben Tom nézte saját magát és az orvosi személyzetet, a loboncos hajú férfi azt mondta: “Vissza kell mennie!”. Tomot ez nagyon kellemetlenül értintette, szeretett volna a rózsaszín szobában maradni apjával meg a férfival. Kisvártatva Tom azt érezte, hogy a teste felé lebeg, és visszaköltözik belé. Miután magához tért, ezt mondta Pennynek: “Pen, ha ez volt a halál, akkor gyönyörű.”
Tom életében két komoly változás áll be a HKÉ után. Az egyik, hogy nem félt többé a haláltól. A másik, hogy meggyógyult a jobb keze, ami egy születési rendellenesség miatt egész életében görcsbe volt rándulva. Erre semmilyen tudományos magyarázat nem létezik.
Egy másik történet hőse a hetvenes Fred, aki súlyos szívbeteg volt, és haldoklásának utolsó stádiumába jutott. Egyik este el is vesztette az eszméletét, de sikerült őt visszahozni. Másnap reggel feltűnően vidáman és frissen ébredt, és szólt, hogy szeretné látni a hozzátartozóit. Elmesélte nekik, hogy előző éjjel, amíg eszméletlen volt, meglátogatta őt a nagymamája, az édesanyja és a nővére, és virrasztottak az ágya mellett. Csak azt nem érti, mondta a rokonoknak, a nővére miért volt ott, hiszen ő még nem halt meg. Ekkor mondták el neki, hogy a nővére sajnos elhunyt az előző héten, de nem merték elárulni, nehogy felizgassa magát.
A harmadik, legkülönösebb történetben a harmincas Rajaa, egy marokkói nő tapasztalt meg a HKÉ-t. Komoly műtétje előtt altatóinjekciót kapott, s ezután elkezdett leperegni előtte az élete visszafelé, egészen a megszületéséig. Ezután olyan élményben volt része, amit csak úgy tudott megfogalmazni, hogy rövid összefoglalóját kapta a világegyetem keletkezésének. Miután kiengedték a kórházból, olyan könyveket keresett, amelyek összefüggésben lehetnek azzal, amit megélt. Kiderült, hogy megmagyarázhatatlan módon megérti a kvantumfizikát, amit sosem tanult, egyszerű asszony volt, addig ruhakereskedéssel foglalkozott. Be is iratkozott az egyetemre, ahol tanárai megdöbbentek, mert elsősévesként olyan tudása volt a kvantumfizikáról, mintha már ledoktorált volna. Még megdöbbentőbbek Rajaa elméletei a világegyetemről, amelyek megelőzik napjaink tudományát.
Dr. Penny Sartori ktatásai szerint aki HKÉ-t tapasztalt, spirituális megvilágosodás éri, aminek hatására nem egy közülük papnak áll. Penny egyik kolléganője, Pam is hasonló változásról számolt be. Ő szintén alagúton ment át, amikor a kilinika halál állapotába került, és amikor a nagy fényessségbe került, találkozott szeretteivel, a betegeivel, sőt még elpusztult házikedvenceivel is. “Most már biztos vagyok benne, hogy végül találkozunk a szeretteinkkel – mondja Pam. – Jobb ember lettem az élmény hatására, és azóta mindennap az a célom, hogy ötször örömet okozzak a többi embernek.”
